Déli Hírlap, 1969. szeptember (1. évfolyam, 1-26. szám)

1969-09-22 / 19. szám

mmaamarn Várlátogatás kis hibával Fura Füré Egy szép szeptemberi va­sárnap délután a ..Vinar- sarokból” érkezett ismerő­sömmel ellátogattunk a diós­győri várba. Tudtam, hogy a vár restaurálása igen nagy anyagi áldozattal szépen ha­lad. lesz mit látnia barátom­nak a Vármúzeumban. Ámuldozva a művészi hely­reállítási munkán, járkál­tunk. nézelődtünk. Elragad­tatott hangulatban értünk be a legbelső részbe, a „lovag­terembe’ . Szemlélődésünkből egy karszalagos őr riasztott fel. Így: ..Mutassák a jegyei­ket!!” Mint aki rosszat tett, előszedtem a két jegyet — mire az őr: ..Most már me­hetnek tovább!” Miért szükséges a dupla el­lenőrzés. hiszen a várba csak a hídon át — a jegykiadó tudtával — vagy pedig tíz­méteres létrákkal és kötelek­Szirénázunk... szirénázunk?!? Mindig összeszorul a szí­vem, összerezzenek, és rette­netes emlékképek gyötörnek, ahányszor csak szirénát hal­lok. Azt hiszem, ezt senki sem veszi rossznéven a ma- kam korabeli özvegyasszo­nyoktól. Gondolatban együttérzek a mentőautón a szülészeti osz­tályra szállított asszonyokkal. Megértem a tűzoltóautók ve­zetőinek sietségét, követem a rendőrségi nyomozószerveket legalább gondolatban a rend tenntartása érdekében vég­zett munkájukban. De a köz­vélemény segítségét kérem kel. a vizesárojiból a várfa­lakon keresztül lehet bejut­ni. No, de vasárnap, ünneplő ruhában ez elképzelhető? Kifelé menet a kapunál is­mertetőt kértem a várról. Sajnos, nem tudtak adni, el­fogyott. Hogy mikor? Nem lehet tudni. Vigasztalásul ugyanott kapható Tokaj és Lillafüred ismertetője. A vár­tól nem messze, a könyvüz­let kirakatában kétfajta diós­győri várismertető könyvecs­ke is kellette1- magát, de va­sárnap lévén — az üzlet zár­va volt. Ismerősöm látva zavaro­mat. kissé gúnyosan moso­lyogva így szólt: „Nekünk is van egy várunk Gyulán, igaz. hogy csak téglavár. de...” Nem folytatta. így is megél-, tettem, mit akart mondani. Pál István Egy csomag Füré elnevezé­sű cukorkát vásároltam egy Miskolc környéki pavilon­ban. Mielőtt felbontottam volna, feltűnt a szép piros cukorkák között lapuló őszi­barackmag. Rendeltetése is­meretlen, gondoltam. Utána meg arra is, hogy: a cukor­kát csomagoló vállalat vezet­te be az önköltségcsökkentés­nek ezt a ..faramuci” formá­ját — mert a mag elszopo- gatása lényegesen hosszabb ideig tart. Ezt a „magos" cukorkát nem tudom megemészteni. Bodonyi József (A cukorka a Budapesti Csoko­ládégyár terméke. A mag nem tudni, kié!) Miért csörögnek az új villamosok? Már csak emlékképként él a régi miskolciak körében a jó öreg csörömpölő, zakatoló hejőcsabai villamos. Kaptunk helyette gyorsabban közleke­dő. de füstfelhőt maga után hagyó szép kék autóbuszo­kat, A főutcát még mindig róják a jó öreg villamosko­csik, de a puhán párnázott csuklós villamosok is zúg- nak-zakatolnak, sivítanak és csörömpölnek főutcahosszat. Az illetékesek meg tud- nák-e mondani, miért zaka­tolnak sokkal zajosabban az új típusú villamoskocsik éj­jel, és egy kis karbantartás­sal vagy műszaki fejlesztés­sel nem tehetnének valamit a lakosság érdekében is? Villamos mentén lakók. (Bár közöltük a panaszkodók levelét, a dolog nem olyan egy­szerű, mint gondolják. A témával később még foglalkozunk. A szerk.) * (Egri tudósítónktól.) A hagyományos szü­reti napokon — az 1971-es Budapesti Vadá­szati Világkiállítás előzeteseként — vadászati kiállítást rendeztek a gyöngyösi Mátra Mú­zeumban. A kiállítás tömör összefoglalót ad a Bükk és a Mátra vidékének vadászati em­lékeiből. Külön diorámát kaptak nagyvad­jaink: a szarvas, őz, muflon és vaddisznó. A kiállítást rengeteg leletanyag, fotók, raj­zok, grafikonok, térképek és makettek egé­szítik ki. A vadászati tárlat sztárjai termé­szetesen az aranyérmes és világrekorder tró­feák. A népies vadfogás is helyet kapott a gyöngyösi kiállításon, amely október végéig tart nyitva. Képünkön: szarvaspár. (Kiss Béla felvétele) A mozaik és környéke Mikor lesz rendben a Majális iskola? A Kilián-déli általános is­koláról még a Magyarország című útikönyv is megemléke­zik: „A Majális általános is­kolát Rán András mozaikja díszíti”. Nos, a díszítéssel nincs is probléma. Annál több az iskola épületével és kör­nyékével. s így az iskola kerítés és park nélkül maradt. A városi tanács tervosztá­lya többszöri sürgetés után azzal nyugtatta meg az isko­lát, hogy a kerítés elkészült, csak el kell helyezni, s aztán jöhet a mázolás. A végső ha­táridő — mondták — augusz­helyeztek el. Iskolások és óvodások most kölcsönösen zavarják egymást, arról nem is beszélve, hogy az iskola felső tagozatán évek óta nincs napközi — tanteremhiány mi­att. Megoldatlan az 500 felső tagozatos gyermek étkezteté­sül a miskolciaké a szó Mtért extra ___ r­az Extra Áruház ? A Bajcsy-Zsilinszky utcai Extra Áruházból gyakran fordulnak ki bosszúsan a ve­vők. A polcokon divatjamúlt holmik sorakoznak, szűkös a választék. Nem lehet kapni férfi ci­pőt 48-as, nőit 42-es méret­ben. A többi extra számból egy-két fazon van, meglehe­tősen drága áron. Női átme­neti kabátot csak szivacsból tudnak adni, férfi kabátból egyetlen ódivatú modell a készlet. A fogasokon ugyan tucatjával sorakoznak a női ruhák, de majdnem mind egyforma. Nincs jó minőségű kosztüm, egyáltalán nem le­het kapni nagy méretű női hálóinget és kombinét. Hiány­cikk még néhány öltönymé­ret, az egyszálas pulóver és a kardigán. A kereskedelem nem szállít — Az ipar nem szívesen készít különleges méretű cik­keket — mondja az üzlet ve­zetője. — Cipőkből például csak annyi nagy méretűt ka­punk, mint a többi bolt: 9 normálhoz egy nagy számot. — Normál méretű árukból, cipőkből, fehérneműkből na­gyobb a választék, mint a nagy számúakból. Miért extra akkor ez a bolt? — Üzletünket valóban a különleges méretű cikkek árusítására jelölték ki. Saj­nos, a nagykereskedelemtől nem kapjuk meg a különleges méretű cikkeket. Csak felárral Horváth József, a Borsodi Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat értékesítési osztályá­nak vezetője szerint lényeges javulás nem is várható. — Az új gazdasági mecha­nizmusban a kiskereskedelem közvetlenül a gyártó cégtől is vásárolhat. így sem lehet­ne változtam ezen az álla­poton? — Néhány ktsz-től rendel­tünk különleges méretű ru­hákat, cipőket, ezek azonban csak jelentős felárral vállal­ják a gyártást. S amint a ta­pasztalat bizonyítja, ezek az áruk nem követik a divatot, színben, fazonban szinte egy­formák. Az iparnak jobb üzlet nor­mál méretű árut gyártani, á kereskedelemnek jobb üzlet ezeket eladni. A különleges méretekkel „megáldott” ve­vők mindezek ellenére cipőt, kabátot, pulóvert szeretnének venni. Számukra érthetetlen, miért hirdeti a cégtábla: Ext­ra Áruház. (pusztai) 3(c Ügy gondoljuk, ehhez a képhez nem kell kommentár. (Szabó István felvétele) Ez év tavaszáig egy felvo­nulási épület éktelenkedett az iskola udvarán. Hat év után nemrég bontotta le a BÁÉV. A munkát egy tsz-re bízták, ám közben elérkezett a mező- gazdasági munkák csúcsideje, SZNOB A MŰTEREMBEN Az idős festőművész, akinek neve — alko­tásai révén — már fél évszázada bekerült a lexikonokba, festményei pedig velencei, drezdai, moszkvai és hazai képtárakban gyö­nyörködtetik a szemlélőt — a világhírű al­kotó fiatalos lelkesedéssel, a tudásközlés he­vével tárja fel műteremlátogató vendégei előtt piktúrája titkait. A kisebb társaság tagjai a művészet iránti rajongás bűvöletében hallgatják, s elismerő csodálkozással adják kézről kézre híresebb, a nagyvilágban szanaszét levő képeinek repro­dukcióit; annak ellenére is ámulatba nyű­gözve, hogy a legjobb technikai eljárással készült lenyomat is csupán hitvány másolata az eredetinek. Az elismerés szavain kívül csak kérdések hagyják el ajkukat: „Ezt a képet mikor, ho­gyan festette? Ki volt a modell? Melyik tájat ábrázolja a festmény?” stb. S az idős, fél lábbal már a halhatatlanság útját taposó művész nem marad adós a pon­tos válasszal. Mindegyikhez magyarázatot fűzve, a korát meghazudtoló fürgeséggel hordja műterme közepére készülő festmé­nyeinek a vázlatait is, és mindezért a társa­ság tagjainak szívében, ajkán ez a két szó fogalmazódik meg: „Hálásan köszönjük”. Ekkor honnan, honnan nem, harminc év körüli férfi lép az alkotás műhelyébe, s a műélvező társasághoz „ragasztva” magát, már az első percben igyekszik bebizonyítani, hogy ö ám a kritika legmagasabb csúcsának tró­nusán ülve hordja a koronát. Nézi, nem is nézi, hanem fölényesen must­rálja, fixírozza a vázlatokat; azzal a gesz­tussal, amely nyomban elárulja róla, hogy sznob, aki műveltebbnek mutatja magát, mint amilyen valójában. — Ennek a figurának helytelen a testtar­tása — magyarázza az egyik vázlat előtt, s a festő, aki egyébként Párizsban aranyérmet is nyert már, szótlanul hallgatja. Végül azonban, amikor „kiokítója” a má­sik vázlatára böködve elismeri, hogy: „Ennek a festménynek a színharmóniája pompásan sikerült” — az öreg festőművész enyhe gúny­nyal megjegyzi: — Magának lehet, barátom, de nekem nem. Mert a képpel csak hetek, esetleg hó­napok múlva készülök el. Amit maga szín­harmóniának lát, az nem más, mint a fest­mény alapozása, amelynek színeiből a végén nem látszik majd semmi. T. I. tus 25. Már a munkadíjat is kifizették. Ennek ellenére az iskolá­nak még ma sincs kerítése, a parkról nem is beszélve. S ha már a kerítésnél tartunk, hadd jegyezzük meg: Az ud­varon levő kosárlabda-pa­lánkról már kétszer tűntek el a gyűrűk és „fogyóeszköz­nek” bizonyult a távolugró gödör homokja, sőt a salak is. Az alacsony kerítés — ha el is készül —, aligha tartja távol az alkalmi tolvajokat, rongálókat. Akad más probléma is. A 20 tantermes, 34 tanulócso­portos iskola két tantermé­ben száz óvodás gyermeket se is. Az iskola konyhájában ugyan még három másik is­kola részére főznek, csak ép­pen a családtagnak számító 500 gyermek nem tud hol ebédelni, uzsonnázni. Néhá- nyan a szomszédos Otthon étteremben étkeznek, de nem egyszer előfordult már, hogy a lassú kiszolgálás miatt el­késtek. A Majális iskola néhánjt évvel ezelőtt még mintaiskola volt, egymást váltották itt a különböző külföldi delegáci­ók. Az egykori dicséséeből nem sok maradt. Sokat kell tenni, hogy ismét büszkék le­hessünk rá. Nemes Éva Huszonhárom visító' újszülött Duplán fialt az anyakoca Egy szokatlanul szapora anyakoca alaposan megtréfál­ta a sajóládi Szabad Föld Ter­melőszövetkezet állatgondo­zóit. Pénteken este 17 visító malackának adott életet, másnap reggel pedig — a ta­gok legnagyobb megrökönyö­désére — még hat utódot ho­zott a világra. Az örvendetes esemény persze fejtörést is okozott, lévén a mamának mindössze 16 „szoptató egysé­ge”. Más megoldás híján, a malackák két turnusban fo­gyasztják el tejadagjukat annak megállapítása érdeké­ben, vajon minden alkalom­mal szükséges-e olyan rette­netes pánikot kelteni a főút­vonalakon, még éjszaka is, vagy olyan időpontban, ami­kor teljesen üres az úttest, feltétlenül szükséges-e, hogy ilyen hangos szirénázással kérjenek utat, mikor nincs is kitől utat kérni? B-né, Miskolc (Belügyminiszteri rendelet van rá, hogy mikor, milyen esetben szirénázhatnak a hatósági jármü­vek. A szerk.)

Next

/
Thumbnails
Contents