Déli Hírlap, 1969. szeptember (1. évfolyam, 1-26. szám)
1969-09-02 / 2. szám
Tollaslabda- és fejelőpályák Gyermekparadicsom a Csanyikbar A miskolciak kedvelt kirándulóhelyévé lett a Csa- nyik-völgy. Az évek során hagyománnyá vált, hogy nagy nemzeti ünnepeink alkalmával sok tízezren találkoznak itt, közösen emlékezve meg az évfordulókról. A szülők gyermekeiket kézen fogva vezetik a hatalmas tisztásokra, ahol — ha el is engedik őket — néhány méteres „látóhatár" szab korlátokat a kicsinyek elé, s örökös az izgalom, hogy el ne vesszenek. Ezeken a gondokon kívánt segíteni a Hazafias Népfront város' bizottsága, amikor tervet dolgozott ki a Csanyik-völgy úgynevezett Királyasztal területén létesítendő játszóterek kialakítására. A tervek szerint három játszótéren, a különböző korosztályoknak — az általános iskola alsó-, s felső tagozatos tanulóinak, a serdülőknek — megfelelően 27 féle játékot és 37 labdapályát készítenének. A játékok között sokfajta, a bizottság által tervezett újszerű, vasszerkezetű játék lesz. A labdapályákon természetesen a focizásnak, a kézi- és röplabdázásnak, valamint a tollaslabdázásnak is meglesz a lehetősége. A gyermekek bizonyára örömmel fogadják majd a kijelölt fejelőpályákat is. A Miskolc városi Tanács a szép elképzelések megvalósítására 100 ezer forintot biztosít, A III. kerületi tanács — mint területi illetékes hatóság — 50 ezer forinttal járul hozzá a játszóterek elkészítéséhez. Ez az összeg természetesen kévé'-. A város társadalmi ösz- szefogása szükséges, hogy jövő tavaszra felavathassák a gyermekek paradicsomát. Ez ideig az erdészet ajánlotta fel segítségét a parkosításhoz, fásításhoz, a Lenin Kohászati Művek pedig a játékok elkészítését vállalta. Bízunk benne, hogy a szép szándék és hasznos kezdeményezés további támogatásra talál. (réve) KISZ-esek és úttörők kitüntetése A KISZ városi végrehajtó bizottsága jóváhagyta a hazánk felszabadulásának 25 és Lenin születésének 100. évfordulóján rendezendő ünnepségek programját.^ Elfogadta a városi úttörőelnökség munkatervét, s azoknak a KISZ-eseknek és úttörőknek a névsorát is, akiket a november 7-i ünnepségen kitüntetésre javasoltak. Napirenden szerepelt a KISZ lakásépítési akciója is. Svájci elismerő levelek (Tudósítónktól) A Lenin Kohászati Müvek a múlt héten közel félezer tonna középhengerműi idomacélt szállított svájci rendelőknek. Közülük a Miniera és a Lausanne-! Francillon cég a napokban elismerő le- (vida) Több volt a kocsi (Tudósítónk jelenti.) Veröfényes napsütéssel búcsúzott az augusztus. Amíg a miskolciak tízezrei Lillafüreden és Tapolcán gyűjtöttek erőt a szeptemberhez, és a diósgyőri stadionban örültek kedvenc csapatuk pontszerzésének. a Miskolci Közlekedési Vállalat nagy erőfeszítéseket tett a zavartalan közlekedés érdekében. Jó munkaszervezéssel biztosította, hogy huszonegy kocsiszekrénnyel több közlekedett a városban, mint más napokon. Az évnyitóra is nyolc kocsival több szállította tegnap a szülőket és a diákokat. velet küldött a METAL- IMPEX Külkereskedelmi Vállalatnak, amelyben a diósgyőri kohászat ez évben szállított anyagainak jó minőségét dicsérik. A levelet továbbító külkereskedelmi vállalat szintén annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a diósgyőri kohászok, acélgyártók, hengerészek gyors és jó munkája a magyar kohászati termékek újabb külföldi sikerét eredményezte. Guttman József jfc Néhány év, s csupán emlék lesz a Szinva füves partja. Az idén már betonlapokkal burkolják, s a városközpontban befedik a kis patakot, a Szabadság tértől kanyargó szakaszon. Reméljük, eljön az idő, amikor sor kerülhet vizének tisztitására is, és kristályos tükre valóban üde színfoltjává válik Miskolciak. (AGÖTHA TIBOR FELVÉTELE) Apróhirdetés az Észak- Magyarország augusztus 30-1 számából: „Szabó Ildikó, aki Ukrajnába levelezett pár évvel ezelőtt, hívjon telefon'- 37-887.” * A vonal túlsó végén fiatal női hang jelentkezik: — Igen, én adtam fel a hirKeressük Szabó Ildikót jtést. De miért kérdi? Talán ismeri Szabó Ildikót? Hallhatóan elkedvetlenedik, amikor közlöm vele, hogy sajnos, nem ismerem, de szívesen segítenék megkeVeszteglő vagonok (Tudósítónktól.) Az elmúlt héten Miskolcon és a megyében 30 ezer tonna áru szállításával maradt el a MÁV, aminek oka elsősorban az, hogy a fuvaroztató vállalatok a kocsikat nem rakták ki idejében. Vasárnap például Miskolcon a December 4. Drótművek, a Kohászati Alapanyagellátó Vállalat, a FŰSZERT, a TÜZÉP. Kazincbarcikán pedig a Borsodi Vegyiművek és a Keletbükki Állami Erdőgazdaság árujával töltött vagonok vesztegeltek. Bakó Jónfes Veszélyes vizeken O Diplomata külsejű férfi TUDTAM, ha csak Süveges Lászlón múlik, épségben hazatérnek. De a háborúban, a frontvonal közelében, a megmaradáshoz elégséges-e az egyéni helytállás? Most nem olyasmiről volt szó, aminek kapcsán 1965-ben írtak róla a nyugati újságok és egy hazai országos lap is. Hősként emlegették, mert a viharzó Földközi-tengeren megmentette egy jacht négy angol utasát. A könnyű vizijárműnek tönkrement a kormányszerkezete, s utasai viharlámpával kétségbeesetten SOS-ez- tek az éjszakában, hátha a végtelen vízen felbukkan egy hajó, és észreveszi őket. Süveges László, egyik arrafelé haladó kereskedelmi hajónknak akkor még az első tisztje, éppen szolgálatot teljesített a fedélzeten, s meglátva a mintegy nyolc mérföldnyi- re (csaknem 15 kilométerre) felvillanó fényjeleket, azonnal a bajba jutottak segítségére sietett. Felvette őket, a jachtot a hajóhoz köttette, majd 10 óra múlva Alexandria kikötőjében elbúcsúzott a négy hálálkodó angoltól. Az újságcikkek olvastán korábbi szerkesztőségem egyik munkatársának eszébe jutott, hogy hallomásból tudja: az életmentő tengerésztiszt Baja város szülötte, ott van a lakása is. Valóban: a telefonkönyvben is szerepel a neve. FELHÍVTAM a feleségét, aki örömmel újságolta, hogy egy hét múlva otthon lesz a férje. Tíz nappal később Bajára utaztam. Süveges László azonban még nem volt otthon. Egy másik hajó, a Tokaj, amelyen — életében először — már mint önálló parancsnok teljesített szolgálatot, viharba került az Adrián, s ezért több napos késéssel érkezett Rijekába, ahonnan a legénység vonaton utazott haza. így hát látatlanban írtam a kapitányról, minekelőtte alaposan szemügyre vettem a fényképét, ö volna az életmentő? Keménvvonású, marcona tekintetű tengerészre számítottam. s egy diplomata külsejű, 30 és 40 közötti férfi mosolygott a fotográfiáról. — Nagyon haragszik az újságírókra, amiért hőssé avatták — mondta Magdi asz- szony, a felesége. S a riportomban azt találtam írni: Szerintem az angol jacht megmentése számára annyi volt csak, mint amikor valaki az utcán felveszi egy másik járókelőnek a széltől lefújt kalapját. EGY HÉT MÚLVA felhívott telefonon. Megköszönte, amiért nem nagyítottam fel a cselekedetét. Csakugyan nem tett többet, mint ameny- nyit az ő helyében bárki megtett volna. Aztán személyesen is megismerkedtünk — és összebarátkoztunk. S valahányszor hazaérkezett másfél-két-há- romhónapos tengeri útjairól, már ott voltam nála. Társalgásaink témája nemcsak a kikötők élete volt, amelyet levantei kereskedelmi útjain közvetlenül megismerhetett, hanem a művészetek. s a hazai és nemzetközi politika is. Az irodalom kiváltképp érdekli, nagyon is jól ismeri a literatúrát. TARJAN ISTVÁN (Következik: Angol páncélosok cirkáltak) resni, ha tudnám, ki keresi és miért. Rövid hallgatás után — — nyilván fontolóra vette ajánlatomat — ismeretlen te- leíonpartneremtől megtudom a következőket: Nyáron diáktársaival kirándult a Tisza partjára és itt tanúja volt egy tragikus eseménynek: a vízbe veszett egy fiatal fiú. A partról nézték a mentők fáradozását, köztük azokét a fiatal szovjet katonákét is, akik a környékbeliek kérésére jöttek motorcsónakkal segíteni. Sajnos, hiába volt minden, már csak a holttest került elő a víz mélyéről. A mentés befejezése után a diákok megismerkedtek az áldozatkész katonákkal. Itt találkozott a 19 éves. ukrajnai származású Sztyepán Ti- biszovuval, aki anyai ágon magyar származású és tűrhetően beszéli nyelvünket. Sztyepán azonnal megkérdezte. hogy ismeri-e az ugyancsak miskolci Szabó Ildikót. Évekkel ezelőtt levelezni kezdtek az ifjúsági lapban — szokásos módon — közölt cím alapján és anélkül, hogy találkoztak volna, szépen alakult a barátságuk. Néhány év múltán valahogy mégis megszakadt a kapcsolat, nem is tudja pontosan, miért. Ráadásul elveszítette a kislány címét. Mióta Magyarországon van, egyre azt reméli, hogy valamilyen úton-módon mégis megtalálja a kedves levelezőpartnert. — Láttam a fiún, hogy nagyon fontos neki a cím. és elhatároztam, hogy megpróbálom előkeríteni neki Szabó Ildikót — hallom a vonal túlsó végéről. — Nyilván nem sikerült, ha hirdetnie kell. — Sajnos nem. Fogalma sincs, mennyi Szabó Ildikó van ebben a városban. Beszéltem eddig vagy tízzel, de egyik sem az, akit Sztyepán keres. — Keressük együtt! — Köszönöm. És szóljon, ha megtud valamit... Eddig a telefonbeszélgetés. És most a tisztelt olvasóhoz fordulok: szélesítsük a kört, keressük együtt Szabó Ildikót! Aki megtalálja, csengessen a Déli Hírlap 18-221 -es telefonján. Előre is köszönöm — Sztyepán nevében: BÉKÉS DEZSŐ tzeréves technikával (Tudósitónktól.) A Lenin Kohászati Müvek kohászati múzeumának dolgozói a gyakorlatban kívánták igazolni történeti kutatásaikat, ezért ezeréves leletek alapján megépítettek egy korabeli technikával működő vasolvasztót, melyben hosz.as kísérletezés után óívlöm- nyi nyersvastömböt állítottak elő. Az eredmény ipartörténeti szempontból rendkívül értékes. A megfigyelések, tapasztalatok tudományos értékelése után. a szakfolyóiratokban is beszámolnak a kutatásokról. Királyhegyi József
