Déli Hírlap, 1969. augusztus (1. évfolyam, 1. szám)
1969-08-06 / 1. szám
Hi A legifjabb miskolci: ma hajnalban sírt fel Héczei Tibiké a miskolci kórház szülészetén. Az esztergályos papa első gyermeke és a kismama is egészséges. (Ágotha felv.) Verekedés, összeütközés, rossz búcsú Ma éjjel íél 2 órakor a Po- lónia étterem előtt részeg társaság verekedett. A 29. éves Bari Sándor beesett a Centrum Áruház kirakatába és az üveg úgy összevágta az arcát hogy a baleseti sebészetre kellett szállítani. A 24 éves Kovács Lászlót pedig véresre verték. Sebei azonban nem túl súlyosak, így most nem valamelyik kórházi ágyon, hanem a kijózanító állomáson „piheni” ki az éjjeli mulatság fáradalmait. A társaság másik két tagja — a 21 éves Szabó Géza István és a 20 éves Mollók István ellen — garázdaság miatt eljárás indult. * Ma reggel háromnegyed 8 órakor a villanyrendőrnél az egyik autóbusz előtt hirtelen megállt egy motorkerékpár és ezért a gépkocsivezetőnek olyan gyorsan kellett fékeznie, hogy az utasok egymásra zuhantak. K. S.-nét a mentők a baleseti sebészetre szállították, a többi sérültnek szerencsére nincs szüksége kórházi kezelésre. * Molesevszky Vladislav lengyel állampolgár tegnap ha- zautaztában, alighogy kiért Miskolcról, Mályinál előzni akarta az YC 08—95 rendszámú teherautót. Ennék vezetője, Türk János azonban nem adott neki elsőbbséget, szabálytalanul balra kanyarodott. így a lengyel turista egyik utasát nyolc napon belül gyógyuló sérülés érte, kocsijában pedig 5000 forint értékű kár keletkezett. A teherautó és vezetője épségben maradt. SZERZŐDÉS A SZÉPÉRT 1942 végén nevezetes hadműveleteket hajtottak végre Feo- doszija partjainál: több ezer szovjet katona és matróz partra szállt a Krím akkor német megszállás alatt álló keleti partvidékén A fasiszták ellen vívott kegyetlen harcban sok harcos vesztette életét. Ennek a hallatlan hőstettnek szentelte munkáját Vlagyimir Bondarenko. A feodoszijai partraszállás emlékműterve három, húsz méter magas katonaalak, speciális, a tenger sós vizének ellenálló betonból Az emlékmű előtti partszegélyt fekete kőlapokkal burkolják. Lakások futószalagon Egyforma lesz-e a 4200 házgyári lakás? Miskolcot szívesen hasonlítják gyorsan izmosodó, de még pattanásos képű, esetlen kamaszhoz. Találó hasonlat, nem is sértődünk meg érte. Mégis azt szeretnénk, ha mielőbb olyan szép ifjúvá serdülne szűkebb pátriánk, mint az ország második városához illik. De vajon olyanná fejlőd- bet-e? — teszik fel gyakran a kérdést, akik sorsát a magukénak érzik, s tudják, hogy még hosszú ideig az égető szükség parancsnokol a városfejlesztés, lakásépítés fölött. Hiszen sok ezer jogos lakásigényt tartanak nyilván a tanácsnál, s ugyanakkor a város 51 ezer épületének körülbelül 38 százaléka elavult, megérett a lebontásra. Még szűk a választék Jogos-e az aggodalom? Fenyeget-e az a veszély, hogy háttérbe szorulnak az esztétikai követelmények, s az évről évre többet termelő házgyár uniformizált kockaépületekkel ömleszti be a tereket? Induljunk ki a jelenlegi adottságokból, amikor választ keresünk kérdésünkre. A házgyár a múlt évben kezdte a munkát és a több műszakos termelés bevezetése után, 1971-től már teljes kapacitását ki tudják használni, ami évi 4200 lakást jelent. A következő években ebből Miskolcon 2000—3000 lakást állítanak össze. Gyári elemekből épül majd az avasi telep 15 ezer lakásának a zöme is. Nem vitás tehát, hogy a város jövendő arculatát erőteljesen befolyásolja, hogy mennyi változatosságot sikerül vinni a szinte futószalagon készülő épületekbe. Jelenleg négy épület- és 12 lakástípus állítható össze a házgyári elemekből. Kétségkívül szűkös a választék, de nem annyira, mint első hallásra tűnik. Tudnunk kell ugyanis azt is, hogy ha az egyes épületek szekcióit másmás variációban „ragasztják” egymás mellé, változatos, érdekes lakótömbök születnek. Szép tervezői feladat ez, s a miskolci mérnökök örömmel vállalják. Sőt, nemcsak ezt vállalják. Színes kővel, kaviccsal A házgyár gazdája, az Állami Építőipari Vállalat szocialista szerződést kötött a tervező vállalattal, amely egyebek mellett azért született, hogy közös erővel bővítsék tovább az indulásnál adott lehetőségeket. A változatosság érdekében alkalmaztak a korábbinál merészebb, érdekesebb színezést a Győrikapunál épült házak ajtó- és ablakkeretein, homlokzatán. De ez még csak a kezdet. A Miskolci környéki bányák különböző színű köveiből készült őrlemények felhasználásával érdekes, újszerű falfelületek alakíthatók ki. A műegyetem tüzeléstechnikai tanszékével karöltve, foglalkoznak az építők azzal is, hogy a jövőben színezett zsol- cai kaviccsal borítják a paneleket. A Miskolci Üveggyár pedig érdekes színes üvegmozaikot ajánlott fel e célra. Tervezik a „kövér házat” Nehezebb, s főleg költségesebb feladat magának a formának a megváltoztatása, mégis napirendre került már. Az idén is, de jövőre még inkább, nagyobb számban készülnek erkélyes házgyári épületek, s a rajzasztalokon kialakult két új épülettípus terve. Ezek közül az egyik, az úgynevezett „kövér ház” alaprajza már nem szabályos négyszög. A játékos formájú épület jól színezi majd a lakótelepek arculatát. Végül, de AKTA Galambos Ádám eltartott göcsörtös írással papírra vetette a panaszát. Levele eljutott a hivatalba, s akta leit belőle. Kísérő papírt is tűztek rá, arra bélyegzők kerültek, aláírások gyűltek, s ilyenféle megjegyzések: „Láttam". „Lássa ... I” „Visszaküldendő!’’ „Helyszíni vizsgálata' kérek!’’ „Írásos jelentést kérek csatolni” stb. Egy olyan ember nem akadt az egész tekervényes hivatalban, aki a fájdalmas panaszt olvasva, hivatali méltóságát tevetkezve azt merte volna írni:'„Emberek! Micsoda disz- nóság ez a mi rendszerünkben! 24 órán belül csináljatok rendet — tagy rendet csinálók stb.’ így ez az akta is olyan lett. akár a többi. Szomorú, poros papír. Az ember, akit takart, sajnos, nem lehetett olyan, mint a többiek. Szomorú, elhagyatott maradt, talán már nem is él. A mesének pedig nincs vége, mert holnap új panaszok, s újabb aklák születnek, SIMON EMIL nem utolsósorban, a tervezők sokat tehetnek a modern városkép kialakításáért azzal is, hogy újszerűén rendezik el az épületeket, tömböket az adott területen. Jó példa erre a diósgyőri és az avasi lakótelep terve. Ezek után választ is kaphatunk kérdésünkre: nem kell attól tartanunk, hogy uniformizálódik Miskolc, s bizonyára unokáink is büszkén vallják majd magukénak a várost. BÉKÉS DEZSŐ Villanyújságtól a „csodahordóig“ Érdekességek a helyiipari kiállításon Virágkompozíciók és szinte fantasztikus virágkülönlegességek fogadják az előcsarnokba lépőket. Pedig nem valamiféle dísznövény-kertbe érkeznek, hanem a miskolci Palóczy utcai szakközépiskolába, ahol a III. helyiipari termékkiállítás tart, nyitva augusztus 1-től lü-ig. A virágok is a 15 tanácsi kiállító vállalat egyikének, a Miskolci Kertészeti Vállalatnak a termékei. Van azonban itt még más érdekesség is, hiszen a tanácsi vállalatokon kívül 20 kisipari szövetkezet, 16 kisiparos, egy nagykereskedelmi és egy szövetkezeti vállalat verseng a vásárlók elismeréséért. Működő, kis üzemben mutatja be a nyomda, hogy a mini-könyv készítésétől a röplapok előállításáig menynyiféle munkát vállalhat; a finommechanikai javító vállalatnál apró villanyújság és néhány korszerű automata gép vonja magára a figyelmet (ugyanitt ingven javítják a látogatók zsebrádióit is): újdonságokat mutat be a műanyagfeldolgozó vállalat. Ezeken kívül láthatunk bőven tetszetős ruházati cikkeket, lakberendezési tárgyakat, s még bélyeg-különlegességeket is. A kádármester egyetlen hordójából pedig háromféle bor csordogál... GLÓBUS „Milyen a széljárás?” M erre tart Franciaország? De Gaulle távozása után ez a világpolitikai porond egyik érdekes-izgalmas kérdése. Az egyértelmű válasz korai. Sőt: kérdéses, lesz-e akár éveken belül is egyértelmű válasz. A francia politikai spektrum sokszínű, és Pompidou választási jelszava, a „folytatás és nyitás” is jól érzékelteti a hosszabb távúnak ígérkező kettősséget. Ez a dualitás azt jelenti, hogy állandó kötélhúzás várható a töretlen gaulle-ista vonal folytatásának hívei és azok között, akik inkább a nyitást hangsúlyozzák. A nyitásnak van egy meglehetősen baljós vonatkozása: a Washingtonhoz való — esetleg intenzív — közeledés lehetősége. Miközben erre figyelt a világ, nem ért rá foglalkozni a De Gaulle utáni korszak egy másik érdekes kérdésével. Párizs és London kapcsolataival. Ez természetesen nem független a francia— amerikai viszonytól, de az az állítás is elnagyolt túlzás lenne, hogy annak függvénye. Erre a második kérdésünkre, tehát a francia külpolitika egyik nem érdektelen irányjelzésére. ha nem is választ, de legalábbis utalást kaptunk a Közös Piac külügyminisztereinek a minap Brüsszelben tartott konferenciáján. Ezen Maurice Schumann, az új francia külügyminiszter, akit évtizedek óta a nyugat-európai integráció szinte fenntartás nélküli híveként tartanak számon, félreérthetetlenül érzékeltette. hogy Párizs a jövőben nem vétózza meg London felvételét a Közös Piacba. A brit jobboldal egyik szócsöve, a Daily Telegraph „Milyen a szél- járás?" című cikkében lelkendezve üdvözli Schumann szavait és a maga részéről máris készpénznek veszi az angol—francia nászt a Közös Piac baldafchinja alatt. „A pragmatikus Pompidou-kor- mány a jelek szerint hozzájárult a tárgyalások megkezdéséhez a felvételüket kérő országokkal” — írja állítása igazolására a Daily TelegraDh, és ebben — vegyük át a fogalmazást' valóban a jelek szerint. — igaza is van. Ilyen jel például az. hogy Schumann helyeselte a Közös Piac őszre tervezett csúcskonferenciáját. Csaknem bizonyosra vehető, hogy a nyilván Brüsszelben megtartandó kormányfői konferencián a Ha* tok miniszterelnökei — a Hetedik, vagyis London felvéte* léről tárgyalnak majd. Ez az érem egyik oldala. A másik viszont az, hogy a Daily Telegraph és néhány más brit sajtótermék véleményével szemben koránt sincs szó valamiféle lefutott játszmáról. Nemcsak azért, mert a francia törvényhozásban és általában a közéletben az ortodox gaulle-isták ereje jóval nagyobb, mint magában a kabinetben. Hanem azért sem, mert a felvétel paradox módon óriási ellenállásra számíthat magában Angliában is. Ha már a jelekre hagyatkozunk, ezeket sem szabad figyelmen kívül hagyni. Ilyen jelek ugyanis máris vannak. A brit parlamentben élénk visszatetszést keltett az az alázatos igyekezet, amellyel Stewart külügyminiszter magánszorgalomból Brüsszelbe utazott — tehát egy olyan testület székhelyére, amely eddig sértő módon nem vett tudomást a brit oroszlán csatlakozási szándékairól. A legtekintélyesebb angol lap, a Times, tudatában van a várható nehézségeknek. Figyelmezteti olvasóit, hogy a Schumann-nyilatkozat ellenére „a brit felvétel nem történhet meg máról holnapra”. Mindenesetre elgondolkodtató, hogy az alsóház ülésén a szélsőjobboldali tory-hon- atyáktól kezdve Thorpe liberális vezetőn át a munkáspárti balszárnyig sok neves törvényhozó fejezte ki aggodalmát a várható fejleményekkel kapcsolatban. A bonyolult probléma egyik legfontosabb komponense a nyugatnémet magatartás. Bonn hosszabb idő óta támogatja a felvételt, de nem rejti véka alá, mit kér érte cserébe: angol támogatást ahhoz, hogy a Bundeswehr generálisai ráte- hessék ujjúkat a NATO nukleáris fegyvereinek ravaszára. Ügy látszik, ésszerű, hogy a „Milyen a szél járás?” kérdés mellett az angolok feltegyék maguknak a „Honnan fúj a szél?” kérdést is. HARMAT ENDRE 1969. AUGUSZTUS 6.
