Gazdasági tanintézet, Debrecen, 1884

6 felvételi feltételül kívántatott: legalább 17 éves életkor és a teljes gymnasiumi, vagy reáliskolai tanfolyam sikeres bevégzése, vagy kivételes esetekben a felvételi vizsgának jó sikerű letevése. A tantervbe csak 'segédtantárgyaknak vétettek fel az er dosze ti tudományok s igy kijelölték az irányt, mely egyedül helyesen, csak az egységes czél felé vezetett. A felsőbb tanintézet hivatásaid az tüzetett ki akkor, hogy „a mezőgazdasági pályára készülő i f j a k a t — mint leendő birtokosokat, bérlőket, gazdatiszteket — korszerű, tudoraányos szakképzettséggel lássa el s e mellett bevezesse az erdőszeti ismeretek főbb ágaiba is." Sokkal kezdetlegesebb volt még hazánkban a gazdasági tanügynek ujabb irányú állapota, sem hogy az mindjárt óhajtott kerékvágásba térhetett volna, s nemzeti irányban fejlődve, egyszerre megközelítette volna hivatását. Mert a régi keszthelyi Georgikon,az akkori viszonyokhoz volt szervezve; a virágzó magyaróvári felsőbb tanintézet pedig nem volt a magyaroké, hanem reánk nézve egy darab külföld vo 11, ho 1 alig vettek tudomást hazai viszonyainkról. A debreczeni felsőbb tanintézet, mint ennek hü magyar fordítása szervezkedett s meglehetős nehezen indult előre. Mindjárt a tanév kezdete előtt általános sajnálatot keltett a jeles képzettségű gazdasági intézőnek, Kossá Károlynak bekövetkezett halála. Papi Balogh Péter pedig már a megnyitás második hónapjában megvált az intézettől s helyét mint igazgató, a keszthelyi tanintézet ifjú s minden irányban tevékeny, de különösen már akkor is nagy szervező tehetséggel biró tanára Tormay Béla foglalta el. Ettől kezdődik a tanintézet élete. Az uj igazgató nagy tevékenységet fejtett ki, hogy a kezdő intézet az adott viszonyok között, mielőbb felvirágozzék. Törekvését ugy a felsőbb tanintézeten, mint a földmives iskolában s a gazdaság körül megérdemlett siker koronázta, mit mindenfelől elismerés követett. De épen ezért kellett rövid 5 év múlva, működési terét szerény intézetünknél, nagyobbal és fontosabbal felcserélnie,ugy hogy már az 1873-ik évben Molnár Lajos neveztetett ki igazgatónak. Molnár Lajos inkább a gazdasággal foglalkozott, annyival inkább, mert oda külön intézőt nem neveztek ki. Az akkori áram-