Svetits-intézet római katolikus leányiskola, Debrecen, 1928

fogott hozzá az újjáépítés nagy munkájához. A háború, forradalmak és idegien megszállás kataklizmáin keresztülment tanárságot ós ifjúságot kellett visszavezetni nemzeti kultúránk ősi forrásaihoz. Ezt a nehéz munkát évekig tartó céltudatos munkásságával elvégezte Főigazgatónk, aki most — az első decennium határkövénél — a jól végzett munka kellemes érzésével állapíthatja meg, hogy kerületét a békeidők színvonalára emelte, melyben nagy céljainak elérésében őt megértő, az ő intenciói szerint dolgozó kartársakat és ifjúságot talál. Ennek a páratlan eredménynek titka talán az a szerencsés körülmény is lehet, hogy Főigazgatónk díszes állásában is megmaradt tanárnak : szélesebb körben nevel és oktat. Ezért veszi körül őt jubileuma alkalmával őszinte szeretettel tanár és diák egyaránt. Kis intézetünk, mint a debreceni tankerület egyik legíiatalabb iskolája, különösen hálás Főigazgató úr iránt, aki nemeslelkű alapítónk, Prépost urunk szándékát, terveit megértette, örömmel magáévá tette s a magas kultuszkormánynál iskolánk megnyitásához az engedélyt kieszközölte. Hálásak vagyunk azért, hogy a kezdetnek annyi sok nehézségein a megértő jó kartársnak szeretetével, jó tanácsaival és útbaigazításaival átsegített és valahányszor közöttünk megfordul, tudásának, tapasztalatainak gazdagságából mindig bőségesen juttat. Hálásak iránta növendékeink is, kik tapintatos, igazi úri modoráért Benne nem a félelmetes iskolalátogatót, hanem atyai jóbarátjukat tisztelik, kinek megjelenése az iskolalátogatást az ifjúság igazi ünnepnapjává teszi. Midőn szeretett jó Főigazgatónk a negyedszázad zárókövénél hálatelt szívvel borul le az Ür Isten előtt, kérjük az Urat, áldja meg őt jó egészséggel, erős hittel és soha nem lankadó nagy magyar akarattal, engedje Neki megérni mindannyiunk legfőbb vágyát : a múlt hagyományaival ékes integer Magyar országban felnövekvő integer új nemzedéket. Legyen még hosszú időn át Vezérünk. Adja Isten ! Úgy legyen ! l'Cfell " 4