Református Dóczi leánygimnázium és internátus, Debrecen, 1942

40 tcletére. A felejthetetlen emlékű Kodály-iinnep május 8-án volt az Arany Bika dísztermében. Az éneklő fiúk és leányok fegyelmezett, gyönyörű dalos felvonulása — kórusunk a fehérszoknyás, színesen hímzett mellénykés díszruhájában — a lelkesen előadott karénekek, a közönség megbűvölt odaadása és tomboló lelkesedése diadallá tették az ünnepet. Énekkarunk a 150. genfi zsoltárral nyitotta meg a komoly részt, a Villőt és az Isten kovácsát énekelte a második részben és résztvett a több mint 700 énekes együttes hatalmas kánonjában : „Forr a világ. "Maga a Mester — másnap vezényelte Pesten a Budavári Te Deum-ot •— nem tudott lejönni, de az ifjúság úgy énekelt, mintha ő is ott lett volna s az ünnepi hangulatban szereplők és közönség érezte, hogy ,,numen adest". Reméljük, hogy az elért szép siker további együttes munkának lesz az ösztönzője. Az ünnepély élményszerű szép leírására hirdetett 20 P-s pályadíjat Lőrinczy Éva VI. o. t. nyerte. Írását szerettük volna itt közölni, de a korlátozások miatt erről le kellett tennünk. Még egy kedves alkalomról kell megemlékeznünk. Május 9-én a KIE A nyáknapja ünnepélyén a Csokonai Színházban énekeltük az Isten kovácsát. A kórusvezető a következő szavakkal vezette be az éneket: Csodálatos kórus ez! A szövege így kezdődik : Pad alatt, pad alatt pallantyú, Nem vagyok én félnyakú. Isten kovácsa vagyok, Szent Pál lovát patkolom. • . Bizony, van, aki riadtan kapja fel erre a fejét, hogy : micsoda zagyva értelmetlenség ez már megint? Én azonban azt mondom, hogv aki bele tudott már gyönyörödni egy rózsás arcú kis gyermek „értelmetlen" gügyögésébe, aki látta már falusi magyar gyermekek "önfeledt, dalos játékát, annak meg kell éreznie, hogy ezekből az ,,értelmetlenségek"-ből, amelyeket Kodály magyar gyerekek ajkáról jegyzett le, a magyar mezők színe, illata, a magyar gyerekek gondtalan vidámsága. . . tehát a magyar anyák öröme és boldogsága zeng felénk. Ezért hoztuk ezt ide ma, Anyáknapjára. A karének után énekeltünk még néhány népdalt, ami az édesanyához, vagy az édesanyáról szól. Az utolsót pedig : ,,Domboldalon áll egy magas nyárfa. . ." — a magyar katonákról és az értük aggódó magyar édesanyákról való megemlékezésül a közönséggel együtt is elénekeltük. Az ifjúság lelkes munkájának tanúja az ,,Éneklő Ifjúság" c. folyóirat májusi száma, amely Debrecenről vitt hírt szerte az országba a többi énekes diáknak. Cikkei között, amelyeket a debreceni iskolák diákjai és tanárai írtak, vezető helyen közölte Lőrinczy Éva VI. o. t. szép magyar dolgozatát : „Forr a világ" és Tóth Églantin VII. o. t. ötletes írásást : „Én a református gimnáziumba járok, öcsém az államiba." Az előző Kodály-ünnep előkészületeinek lelkes hangulatát írja le, az utóbbi pedig szellemes tantervi összehasonlítás arról, hogy mennyivel többet ad a református gimnázium a nyolc éven át folyó énekórákon, mint az állami, amely 3 év után elnémítja az énekelni vágyó ifjúságot. A népszerű kis folyóiratnak 30 előfizetője van intézetünkben, de reméljük, hogy a mostani bekapcsolódás után nőni fog az előfizetők száma. Visszatekintve az elmúlt év énekes munkájára jóleső örömmel állapíthatjuk meg, hogy lelkességben, buzgóságban, sikerekben és emlékekben gazdag, szép esztindő volt a Kodály-év. 5. Ifjúsági Vöröskereszt Egyesület. Megalakult szeptember hóban. Vezetője : Antal Erzsébet tanár. Tagok : az I. a) és b), II. a) és bj, III. a) ésb), IV. a) és bj osztály növendékei. 40 drb. népművészeti munkát készítettünk s a karácsonyi vásáron el is adtuk. Az egész évet honvédeink megsegítésére használtuk fel. Szeptember hóban 110 pár érmelegítőt kötöttünk. Két ízben szeretetcsomagot küldtünk sebesült katonáinknak. Honvéd-karácsonvra 20 P-t, Tóth Györgyné rokkant katona feleségének 20 P-t küldtünk. Megünnepeltük március 15-ét és az Anyák napját. Kirándultunk a Nagyerdőre