Református Dóczi leánygimnázium és internátus, Debrecen, 1942

36 Az 1942—43. év eszménye leányintézeteink számára Zrínyi Ilona volt most ünnepeltük születése háromszázadik fordulóját. Korunkhoz illő eszmény mindenképpen. Tüneményes szépség és nagy lélek, hű feleség, forrószivű édesanya és igazi hősnő. Isten áldásaiban volt része bőségesen, de kijutott neki a megpróbáltatásokból is. Apja vérpadon veszett szabadságunkért, maga száműzetésben pusztult el. Az első kuruc fölkelés vezére az ura volt, a másodiké a fia, Munkács védelmében megmutatta, mennyire méltó ezekhez a halhatatlan hősökhöz. Most ünnepeltük Kodály Zoltán születésének hatvanadik évfordulóját is. A népi magyar zene klasszikus mesterét régi személyes kapcsolat fűzi iskolánkhoz, s hódolatunk az ő alkotó géniusza előtt Debrecen összes középiskoláit egybefogó ünnepséggé növekedett ; erről más helyen számolunk be. Irodalmunk két új nagy veszteségéről szintén megemlékeztünk önképzőköri gyűléseink során. Móricz Zsigmond, az egész magyar élet lángeszű ábrázolója a Budapestre hulló bombák dörgése közben hagyta itt a véres magyar földet. A tiszántúli református világ epikusa volt elsősorban, Debrecen szerelmese. Oláh Gábor pedig a művészi magyar szó, a káprázatosan színes nyelv, a népi hajlékonyságú ritmusok mestere. Ifjúságunk ismeri jelentőségüket, őrzi emléküket. II. Évnyitó ünnepünk 1942. szeptember 9-én folyt le. Az egyházi szertartás után tisztelegtünk a nemzeti zászló előtt. Beszédet a szent jelvény fontosságáról Hettesheimer Ernő tanár mondott. Az aradi gyásznapot szintén istentisztelettel kezdtük és iskolai ünneppel folytattuk ; a beszédet Kólya Erzsébet VIII. o. tanuló, az Önképzőkör elnöke mondotta. December 6-án, Kormányzónk nevenapján, hagyományainkhoz híven cserkészeink vállalták az ünnep rendezését. Március 15-éről, nemzetünk legdicsőségesebb napjáról külön osztályünnepeken emlékeztek meg az I—III osztályú tanulók. A felsőbb évfolyamok számára a tanítónőképzőintézet Önképzőköre rendezett emlékünnepet. A VIII. osztály búcsúja május 5-én folyt le nagy közönség jelenlétében. A szülők és hozzátartozók mellett az iskola volt tanulói is számosan résztvettek ezen a tiszta magyarszellemű ünnepen. Istentisztelet után Kólya Erzsébet VIII. oszt. tanuló beszélt; hangsúlyozta, hogy nem akarnak válni, továbbra is otthonuknak tekintik a Dóczit. A VII. osztályos tanulók közül Ördög Éva köszöntötte őket utoljára, a legfiatalabbak sorából pedig Juhász Edit I. b) osztályú tanuló. A tanári kar nevében Papp Ferenc igazgató bocsátotta útnak őket, szeretettől áthatott beszéddel. Megemlékeztünk rendes tanítási óra keretében október végén a finn-ugor testvériségről ; ezt az érzést mélyítette március 22-én a kolozsvári finn kiállításról átutazó finn diákok látogatása és előadása. Ugyancsak október végén takarékosságra, az egyre fogyatékosabb anyaggal való gazdálkodásra intettük tanulóinkat. December ÍO-én a limanovai csata dicsőséges lefolyását idéztük az ifjúság emlékezetébe. A családi érzés elmélyítésére kaptunk alkalmat október 11-én, mikor árvanapot rendezett a társadalom, ugyanezt a célt még egyetemesebb módon szolgálta május 14-én az anyák napja. Az iskolai év megrövidülése következtében június 2-án emlékeztünk meg a trianoni gyásznapról. Hangsúlyoztuk, hogy azóta történtek örvendetes változások, de népünk sorsa még egyáltalán nincs végleg megoldva. Hogy a megoldás majd a mi magyar hagyományaink szellemében történjék, új köztudat teremtésére van szükség. Ezt a munkát elsősorban íróink végzik. Az a küldetésüket szintén június 2-án méltattuk, a könyvnap alkalmából. Az idén élő irodalmunk néhány vezető alakja is lerándult városunkba, hogy felolvasásukkal és előadásukkal mélyítsék műveik hatását. Az Adytársaság és a Csokonai-kör közös rendezésében Németh László, Veres Péter, Sinka István és Asztalos István olvasott föl, s a szünet könyvvásárában növendékeink is közreműködtek. Lelkes munkájuk a bizonyítéka, hogy iskolánk szellemi téren is az életre nevel. III. Tanulóink előadásai közül a VIII. osztály önálló délutánja emelkedik ki. Március 27-én tartották s a következő napon meg kellett ismételniük.