Református Dóczi leánygimnázium és internátus, Debrecen, 1942

10 de a nemzetnek is elő kell készülni hivatása betöltésére. Nemzeti hivatásunkat csak szent komolysággal értelmezett felelősségtudattal tölthetjük be. Mindeneket megvizsgáljatok — mondja az írás —de a vizsgálódás szabadságának, egyáltalában erkölcsi magatartásunknak, az egyéniség érvényesülésének, a személyes felelősségérzet szab határt. Minden tettemért magam vagyok felelős. Érre a felelősségérzésre kell nevelnie mindenekelőtt a református iskolának. E feladat teljesítésében segítségére van az egyháztörténelem a maga nagyszerű hőseivel, csodálatos jellemeivel. Gondoljunk Bethlen Gáborra, Lórántffy Zsuzsánnára, akiket a felelősségtudat indított a kicsinyek támogatására, amikor iskolákat fundáltak, és az iskolák fenntartásáról jövő évszázadokra is bőkezűen gondoskodtak. Felelősségtudatra nevel nemzetünk történelme, a nagy embereknek páratlan galériája. A nagy író nemcsak gyönyörködtet, hanem nevel is. Kölcsey Ferenc, Arany János, Kemény Zsigmond felelősségtudatának mását a világirodalomban is alig találjuk. De segítségünkre van mindenekelőtt és mindenekfelett a felelősségtudatra nevelésben: az Ige. Az eszméknek abból az áradatából, amelyek ma érvényesülésre, uralkodásra törnek, hármat ragadtam ki, a korszerű eszmék kalcofóniájából három motívumot emeltem ki s tettem vizsgálódás tárgyává. Végeztem e vizsgálódást a református egyház és iskola szempontjából, reámutatván iskoláink szellemiségére, hivatására a nemzet életében. A közösség ugyanis, amelyről beszéltem, s amelyre ma minden magyarnak gondolnia kell, ha közösségről van szó : a magyar nemzet. Dr. Papp Ferenc. 1. Iskolánk múltja. Intézetünk, a debreceni református leánynevelőintézet százados múltra tekint vissza. A debreceni református egyház elöljárósága már 1830. május 31-én kifejezte azt a szándékát, hogy íeányneveiőintézetet óhajt felállítani. Hangzik pedig ez a határozat így : ,,Meg van már állapítva, hogy városunk kebelében is más pallérozott városok példájára egy olyan leánynevelőintézet állíttassák fel, ahol a nevendék az alsóbb oskolákat végzett leánygyermekek a rendes asszonyi munkákon kívül, melyeknek tudását a jelen korszak uralkodó ízlése, szüksége a leányoktól megkívánja, muzsikát, rajzot, táncot és némely más, nemökhöz alkalmaztatott, a társaságos életre szükséges tudományokat is tanuljanak, főképpen pedig rendeltetésűknek helyes esmeretére, ú. m. : egy hűséges és kellemetes házastárs, jó és serény gazdasszony kötelességeire oktatód janak."

1 E jószándék azonban csak 1838-ban válik valóra, 1838. április 15-én egyházunk elöljárósága Steinacker Gusztáv ev. vallású pedagógust hívta meg az új leánynevelőintézet élére. Az intézet azonban csak 1838. novemberében kezdte meg működését. Ez a működés csupán négy évig tartott. Steinacker Gusztávot ugyanis a gölnicbányai evangélikus egyház lelkésznek hívta meg, ezért debreceni tisztéről 1842. augusztus 25-én lemondott. Helyét az egyház nem töltötte be, mert ,,az intézet jelenlegi rendjével, szervezetével a közönség várakozásának és az elibe adott célnak nem felelt meg", ezért az iskola újjászervezését határozta el. Steinacker iskolája ugyanis a német nyelv tanulását tartotta legfőbb, szinte egyetlen céljának, minden más tanulni- és tudnivalót e célnak rendelt alá. A debreceni református leánynevelőintézetet a konzisztórium határozata szerint (1842. október 5) olyan felsőbb leányiskolává kell átalakítani, „ahol a növendékeknek a mindennapi életre szükséges tudományok magyar nyelven taníttassanak; ahol a tanítással egybekötendő nevelés nem a divat külső formájának utánzásában, hanem a szívnek és az értelemnek a leánynövendékek hivatásához alkalmazott kiképzésében határoztatik ; és ahol a