Református Dóczi leánygimnázium és internátus, Debrecen, 1941

(18 haláláról. Október 31-én takarékosságra buzdítottuk tanulóinkat. December 11-én a limanovai csata dicsőséges lefolyását, jelentőségét idéztük az ifjúság emlékezetébe. Január 29-én a világháború mai hőseit kísértük el hadi útjukra, a Honvédek Előre! c. film nyomán. Június legelején a szellem hadseregéről emlékeztünk meg, a könyvnapot méltattuk. Tájékoztattuk tanulóinkat, kik élő irodalmunk legkiválóbb alkotói : kikben lángol mélyebb hit, különb szándék, mint a puszta szórakoztatás ; kik tudják ábrázolni az ország minden rétegét, különösen a névtelen népmilliókat,a dolgozók hadseregét, az ő életük nagyságát. Ők tartják ébren nemzetünk legjobbjainak a felelősségérzetet ; rajtuk át szól hozzánk a magyarság lelkiismerete, hogy állandóan fülünkbe zengje, mi a kötelességünk a szegények, elhagyottak iránt. Meg is volt az iskola irányításának az eredménye : sok könyvet vásároltak tanulóink, mégpedig nem csupán klasszikust, hanem mohón keresték, s megtalálták a nagy könyvnapi termésben mai legkülönb íróinkat is. Jelentős bizonyítéka ez annak, hogy az iskola tisztán szellemi téren is : az életre nevel. Június 4-én a trianoni gyásznapról emlékeztünk meg. Nyomatékosan utaltunk rá, hogy az eddigi döntésekkel még nincs a magyar kérdés megoldva. Amit visszakaptunk, köszönjük Isten után őseink bölcs körültekintésének, államalapító érzékének, emberies kormányzásának. A jövőben se felejtsük, hogy nemzeti feladataink megoldásában segíthetnek ugyanis nagy, szövetségeseink, de a munka dandára a mienk : a pillanat fölismerése, a helytállás, a hősi véráldozat. IV. Tanulóink előadásai közül elsősorban említjük a VIII. osztály népi tárgyú műsoros délutánját, 1942. január 25-én. Sorra mutatták a népélet jellegzetes mozzanatait : a fonót, s a lakodalmi szokások közül a hivogatást és a leánykérést. ízes összekötő szövegeiket maguk a tanulók állították össze igen sikerülten, s természetesen bőven merítettek népi kincseinkből : dalainkból, tréfáinkból, meséinkből. Évek óta folyó szórványos kísérletek után kezd rendszerré válni, hogy az év valamelyik kerekszámú óráján, például az ötvenedik vagy a századik órán önálló műsorral tesznek bizonyságot a tanulók munkakedvükről, tárgyismeretükről. Meghívják rá az intézet szaktanárait, az osztályban tanító többi tanárokat, néha még a városból is a legbecsültebb pedagógusokat. Ilyesmire természetesen az irodalmi és nyelvi órák legalkalmasabbak. Kimagaslóan szép, átgondolt volt az V. osztály 100. magyar órája. A helyi sajtó is megemlékezett a VI. a) olasz bemutatójáról. Bensőséges voltában maradandó nyomot hagyott a VI. a) és b) latin ünnepélye : kis jelenetekben izzó életté változtatták a tanultakat. Ezenkívül a VI. b) tanulói egész római házat rendeztek be korhűen. Az I. a) kollektív regényt írt egy képzelt pesti kirándulásról. Az V. összefoglaláskeöt újságot szerkesztett, a tanult prózai műfajok gyakorlására. A VI. a) és b)