Református Dóczi leánygimnázium és internátus, Debrecen, 1938

12 teket, legyetek annak napsugarai és szeressétek azt az otthont is, amelynek ti lesztek majd gondozói, örömének, bánatjának hordozói. Kedves Közönség! Dóczi-intézetünk nevelése a család, egyház, nemzet hármas pillérén nyugszik. E nevelés célja egyszersmind e háromság : család, egyház, nemzet építése. E pillérek szilárd fundamentumba épülnek. E fundamentum pedig nem más, mint Istennek beszéde, az Ige." Mélyen tisztelt Közönség! Ma minden magyar iskolának a belső építkezés a legfontosabb feladata. A belső építkezés e mindenekfelett való müvelése mellett a mi intézetünk a külső keretek kiépítését immár nem odázhatja el, oly nagy a szükség. A fennállás századik évfordulóját a legméltóbb módon, tradícióinkhoz, anyaszentegyházunk szelleméhez híven alkotással, az 1928-ban megkezdett építkezés folytatásával óhajtottuk megünnepelni. Az új épületrész alapkövének letétele lett volna a mi jubiláris ünnepünk. Sajnos, a terv nem vált valóra. Debreceni anyaszentegyházunk változatlanul küzdelmes gazdasági élete nem engedi meg, hogy évfordulónk ez értelemben az alkotás esztendeje legyen. Pedig haladni akarunk, mert haladnunk kell : szükség van iskolafajaink változatainak továbbépítésére. Néhány év múlva már a tanítóképző-akadémia bocsátja ki az új tanítónőket. Szükségünk van azonban gyakorlati jellegű tagozatra is, hogy annak se kelljen az iskola falain túlmenni, aki majd az ipari, kereskedelmi életben kíván elhelyezkedni. Kedves Hallgatóink! Alázattal állunk meg az új százesztendő küszöbén, zászlónk jelmondata : „Istenért és hazáért!" Mi, ez intézet tanárai ígérjük magunkat és utódainkat, testünket, lelkünket, hüségünket, szolgálatunkat ez intézet, általa a magyar református nőnevelés, a magyar református család, egyház és nemzet javára, Isten gondviselő kegyelme legyen velünk, ez intézettel, egyházunkkal és nemzetünkkel.