Református Dóczi leánygimnázium és internátus, Debrecen, 1938
7 nevelés történetében igen is nagy idő, méltó arra, hogy a százados évfordulón megálljunk és visszatekintsünk a múltba. Megálljunk e magaslaton, gyönyörködjünk a kilátásban, a megtett út felemelő szépségeiben, egyszersmind erőt gyűjtsünk az elődök példáján, keressük a tanulságot, amelyre most bennünket a száz esztendő tanít, mind magunkat, mind utódainkat elkötelez. Amikor a multévi munkát befejeztük és a róla szóló Értesítőt közzétettük, meghívást intéztünk egyházi, világi hatóságainkhoz, volt tanítványainkhoz, iskolánk jóakaróihoz, barátaihoz, hogy a következő, vagyis a mostani év ünnepélyes befejezésén jelenjenek meg és velünk együtt örüljenek az ezelőtt 100 esztendővel harminc növendékkel meginduló, ma a legnagyobb magyar református leánynevelőintézet fejlődésének. Mi is országos ünnepségre gondoltunk. E jó szándékunkról azonban le kellett mondanunk, hiszen a debreceni Kollégium is ez év történelmi eseményei miatt házi ünnepség keretében ünnepelte a maga négyszáz esztendejét, hivalkodás lett volna részünkről, ha a mi ünnepségünk országos méreteket öltött volna. Leánynevelőintézetünk alapítása történelmünk egyik legszebb korszakában, a reformkorban történt, a nagy szellemi megmozdulások e nagyszerű korszakában, amikor lázasan élt a szívekben az alkotás, a teremtés nemes szándéka. A debreceni református egyház elöljárósága 1830. május 31-én a következő határozatot hozta : ,,.. .városunk kebelében is más pallérozott városok példájára egy olyan leánynevelőintézet állíttassék fel, ahol a nevendék és alsóbb oskolákat végzett leánygyermekek a rendes asszonyi munkákon kívül muzsikát, rajzot, táncot s némely más, nemükhöz alkalmaztatott, a társaságos életre szükséges tudományokat is tanuljanak. . ." E határozat azonban csak 1838-ban, egyéves továbbképzőintézet formájában válik valóra. Intézetünk első szervezetében csak 4 évig működött. Az intézet szervezésével és vezetésével megbízott pedagógus : Steinacker Gusztáv 1842ben eltávozott Debrecenből, helyét a konzisztórium nem töltötte be, mert az intézet rendjével, szervezetével, nevelési eredményével nem volt megelégedve. Steinacker iskolája ugyanis a német nyelv tanulását tartotta legfőbb, szinte egyetlen céljának, minden más tanulni- és tudnivalót e célnak rendelt alá. A konzisztórium olyan felsőbb leányiskolává kívánja leánynevelőintézetét átalakítani, „ahol a növendékeknek a mindennapi életre szükséges tudományok magyar nyelven taníttassanak ; ahol a tanítással egybekötendő nevelés nem a divat külső formájának utánzásában, hanem a szívnek és az értelemnek a leánynövendékek hivatásához alkalmazott kiképzésében határoztatik, ahol a növendékek a valóságos, nem pedig a felületes műveltség kútfejeit teszik magukévá" — mondja a határozat. Ez a leánynevelőintézet a közbejött nagy történelmi események miatt csak 1859-ben nyílt meg özv. Valkó Károlyné Kloyber Mária igazgató vezetése alatt. Mind az 1838, mind az 1859-ben megnyílt leánynevelőintézet alsóbb iskolára épült továbbképzőintézet volt. Az előbbi egyévfolyamú, az utóbbi kétévfolyamú. Az egyévfolyamú intézet csak német nyelvet és kézimunkát tanított, a kétévfolyamú, az 1859-ben megnyílt intézet a német nyelven és kézimunkán kívül vallást, magyar nyelvtant, „nőtant" (háztartástant), magyar és világtörténelmet, földrajzot, természetrajzot, francia