Református Dóczi leánygimnázium és internátus, Debrecen, 1937

XXI töltötte Pelőfi Sándor az 1843—44-i telet hallatlan nyomorban. Az ínségben csak az vigasztalta, „hogy ennél már nagyobb ínsége is vala".

6 Egy jó öreg asszony (Fogas Józsefné, a színház jegyszedőnője) viselte gondját. „Ha nem tette volna -— írja Kerényi Frigyesnek — most a levelet a másvilágról írnám."

7 Kis szobájában egy régi kemence szolgált asztalul. Itt olvasgatott Petőfi, és itt írt verseket. Ha kinézett az ablakon, gyakran akadt meg tekintete temetési meneten (közel volt lakásához a kórház és a temető), s megfogant lelkében egyik legszebb és legszomorúbb költeménye : ,,Temetésre szól az ének, Temetőbe kit kísérnek ? Sétálunk tovább. Utunk be a városba, a Ferenc József-úton (előbb Piac-u.) a Nagytemplom felé visz. Megállunk az 58. sz. ház előtt. Keressük rajta az emléktáblát, melynek azt kell tudtunkra adnia, hogy a mostani Emléktábla Fazekas Mihály lakóházán (Ferenc József-u. 58). kétemeletes palota helyén állott az a ház, amelyben Fazekas Mihály, a „Ludas Matyi" írója élt és meghalt. Nagysokára felfedezzük egy kirakatban, s máris olvassuk a díszes fekete márványtábláról : Itt állott az a ház, melyben FAZEKAS MIHÁLY a Ludas Matyi hírneves szerzője élt, munkált és meghalt. 1788—1828.' Emlékezetére emelte a Csokonai-kör 1898. 6 Petőfi : Egy telem Debreczenben. 7 Petőfi : Üti levelek.