Református Dóczi leánygimnázium és internátus, Debrecen, 1937

XI „Ám e kor, e fáin, IIol van már manap Kis orgonafáim Elszáradt anak. A kisenyvedt parkon Kókadt lomb konyul, Citerázó markom Ökölbe szorul. Iiull a gyenge pázsitokra Szemét vegyesen, Egy-egy rendőr ásítozva Köpköd hegyesen. Álmaim a rózsák S lenge nárciszok, S itt a gyér jü : strázsák, Ott hál sár s piszok." Most a Rothermere-utcába (a régi Darabos-utcába) fordulunk be. Két háznak is van ebben az utcában mondanivalója az irodalomtörténet számára. Az egyik a 19., a másik a 33. számot viseli homlokzatán. A 19. Csokonai szobra. számúban (akkor még nádfedeles volt) lakott, szenvedett és meghalt Csokonai Vitéz Mihály. E ház kiskertjében borultak virágba minden tavaszszal azok a rózsafák, melyeknek illata gyógyító balzsam volt a beteg-