Református Dóczi leánygimnázium és internátus, Debrecen, 1914

4 Katonai célokat szolgáló munkásságunk kimutatása az év történetében van részletezve. De ez a munkásság nem érdem, hanem szent kötelesség. Az érdemeket hősies küzdelmekben aratják tanárkarunk tagjai közül azok, akik mint tényleges katonák teljesitik a legszentebb hazafiszolgálatot. Dienes János, Hettesheimer Erná és Végvári István rendes tanárok távol harcmezőkön adnak példát a magyar vitézségről. Hogy mennyit gondolnak reánk — és mi reájuk, arról az a sok rózsaszín tábori-levélke beszél, mely mutatja, hogy férfias lelkük a zordon hadi munkában is gyöngéd és telve szeretettel, növendékeinké pedig hálával és ragaszkodással. Büszkék vagyunk a mi hőseinkre; hiszen Hettesheimer Ernő bátor magatartásáért a vitézségérmét nyerte jutalmul, Végvári István pedig ott küzd a 3-ik honvédezredben, melynek hősiességét ismételten és hangsúlyozottan emeli ki a hivatalos jelentés. Az ég áldását kérjük reájuk, kik a mi református kultúránknak is buzgó munkásai és Istenbe vetett hittel és bizalommal várjuk a mi titáni küzdelmünk dicső végét, most is az Úrra bízván magunkat, mint annyiszor, mikor veszélyben volt a haza. Erős hittel zendül fel ajkunkon az 1914 — 15-iki tanév végével a XLVI-ik zsoltár : ,,Az Isten a mi reménységünk, Midőn reánk tör ellenségünk ; Minden háborúságinkban Megtart erős hatalmában. Azért a mi szívünk nem félne, Ha az egész föld megrendülne És a hegyek a tengernek Közepibe bédülnének." Debrecenben, 1915 június havában.