Református Dóczi leánygimnázium és internátus, Debrecen, 1912

19 hogy a nép bölcsőjéből kell felemelnünk a nemzeti költészetet. A népies elemeknek bebocsátása a műköltészetbe, a nép- és műköltészet közötti különbség megszüntetése egy uj elv kimondását vonta maga után ; az új elemekkel bővült költészet nem szólhatott többé egy kis kiváltságos osztálynak, bár P. Horváth Lázár, a maradi kritikusok másik példánya, még 1847-ben is azt hirdette,

1 hogy ,,a műremekek bevégzett elzártságuk, titokteljes rejtélvességük által... megannyi bűvös várak, melyek kulcsaival csak a választott bir s hogy a műremekek mélye a tömegnek igen setét"; hiába szólalt fel P. Horváth, senki sem hallotta meg hangját, mely a régi, az idealizálás elvével eltelt kritika utolsó felsóhajtása volt. Ez az elv tarthatatlanná lett a beállott változások következtében ; az új elvet Aranynál találjuk meg, mely úgy tűnik fel, mint a demokrata és nemzeti érzésből fakadt változásnak mintegy a szentesítése : „legyen a költészet érthető és élvezhető közös jó mindenkinek. Kit ép elmével áldott meg az isten".

2 A népiesség felkarolásának forrásaiként a kor demokrata és hazafias szellemét jelöltem meg ; eredményei lettek : a mű- és népköltészet egybeforradása, illetve a népköltészet sajátságainak befogadása a műköltészetbe s azon elv kimondása, hogy a költői mű nem egy kis kiválasztott körnek, hanem mindenkinek szól. De eredményezett a népiesség még valamit : a negyvenes évek költészetében megnyilvánult más jelenséggel együtt, melyet rögtön érinteni fogok, a népiesség volt az, mely az érzelmek őszinteségével és az élethű rajzokkal az egyéniség elvének a kialakulását mozdította elő. Érezte ezt Gyulai, mikor megállapította,

3 hogy a népiesség részint képviseli, részint érinti azon eszméket, melyeket a széptan egyéni és jellemző nevek alatt ismer és érezte ezt Erdélyi, mikor kijelentette,

4 hogy a népiességnek 1 Honderű. II. őszhó 21. s Szilágyihoz. 1847. IX. 6. 3 Bud. Hirl. 1855. 626. 4 A magyar népdalok.