Református polgári fiúiskola, Debrecen, 1943

Részlet a tanévnyitó beszédkői. (Elmondotta: vitéz Zilahi Zoltán h. igazgató.) Aki a magyar nemzet ezeréves történetének könyvét lapozgatja, sok olyan oldalra akad, amely a magyar haza szomorú leveretését és dicsőséges felemelkedését, elnyomatását és bilincseinek szétszaggatását, megcsonkítását, és feltámadását tárgyalja. Harcolt a magyar Kelettel Nyugat érdekében, küzdött Nyugattal saját fennmaradásáért. Egyszer övé volt fél Európa, másszor üldözött vadként rejtőzött saját hazájában. Sok küzdés, sok szenvedés, sok megpróbáltatás volt osztályrésze, mert testvértelenül élt és él idegen népek környezetében. Mégis fennmaradt ezer esztendeig és fenn kell maradnia az időknek végezetéig. Fennmaradt ezer esztendeig, mert amikor a körülötte ólálkodók az ezer sebből vérző nemzetnek már-már halálát várták, a magyarok Istene mindig küldött egy férfit, aki ismét erőssé, s naggyá tette. 24 évvel ezelőtt is ezer sebből véreztünk. A magyar törzsről levágták ellenségeink a nemzet kezét, lábát s örökös bénaságra, megcsonkítottságra ítélték. A nemzet többségén a kétségbeesés uralkodott. Voltak, akik már nem bírták sem testi, sem lelki erővel a vagonlakás gyötrelmeit, az üldöztetés szörnyű szenvedéseit, s önkezükkel vetettek véget életüknek. Az első világháborút követő években megbűnhődte ez a nép a multat s jövendőt. Az isteni Gondviselés, mint már olyan sokszor, most is küldött számunkra egy férfit, egy testestől, lelkestől magyar embert, kiváló hadvezért, hőst, aki saját vére hullásával bebizonyította, hogy életét is szívesen áldozza hazájáért, akinek lelkiereje az ágyúk tüzében, hősi küzdelem közben edződött keménnyé, aki hátrahagyta családját, vagyonát, úri kényelmét, mindenét, hogy a sír széléről megmentse nemzetét. Ez a férfi, mint tudjuk: vitéz nagybányai Horthy Miklós, Magyarország kormányzó ura. Huszonkét éve annak, hogy az előtt a néhány lelkes magyar férfi előtt, akik Benne látták a magyar nemzet megmentőjét, Szegeden megjelent egyszerű tábori ruhában, s csak ennyit mondott: „Hívtatok. A feladatot vállalom." Aki ismerte, tudta, hogy amit vállal, azt végrehajtja. Horthy Miklós kormányzó urunk végrehajtotta a vállalt feladatot. Rendet teremtett az országban, megszüntette a kétségbeejtően súlyos gazdasági állapotokat, helyreállította a tekintélytiszteletet, a fegyelmet, biztosította a magyar állam függetlenségét, szabaddá tette a magyart a magyar hazában, hadsereget szervezett, s azzal visszaszerezte a tőlünk elszakított területek egy részét. Nem rajta múlt, hogy az egészet nem vehette még vissza. Országgyarapító Kormányzó Urunk ebben az évben töltötte be 75. életévét. E nevezetes évforduló alkalmából, amikor hódolattal emlékezem meg magas személyéről, és igénytelen szavakkal szerény csokorba kötötten dicsőséges kormányzásának néhány eseményét, a folyó iskolai évünk ezen az első ünnepélyes órájában a mindenható "Úristenhez fordulok, s arra kérem: tartsa meg őt nekünk magyaroknak még sok éven át, őrizze meg testi és lelki erejét, hogy abból a nagy küzdelemből, amelybe földrajzi helyzetünk miatt bele kellett sodródnunk, úgy vezethessen ki bennünket, hogy mindig megmaradhassunk magyarnak és független nemzetnek. Add mi Urunk, Istenünk, hogy megvalósíthassa legfőbb vágyát, amely után ö is, mi is és minden igaz magyar vágyik; add, hogy maradéktalanul visszaállíthassa szép magyar hazánk régi határait. Aldd meg öt és Vele együtt minden magyart a határon belül és a határon túl. 1*