Református polgári fiúiskola, Debrecen, 1940
Tanévzáró beszéd. (Elmondta : Vitéz Zilahi Zoltán h. igazgató.) A napokban különös álmom volt. A közelmúlt néhány eseménye elevenedett meg előttem. Láttam a fellobogózott házakat, az örömtől mosolygó magyar arcokat, hallottam a rádió ütemes indulóit s megismételt híradásait, hogy Erdély egy része ismét a mienk ; magyar lett újra a Székelyföld ; majd pedig : elfoglaltuk a baranyai háromszöget; csapataink villámgyorsan visszavették Bácska dúsantermő földjét. Láttam dicső honvédeinket, akik gondolkodás nélkül tették kockára és sokan áldozták fel életüket, hogy mielőbb és minél tökéletesebben végrehajtsák a mindnyájunk által jólismert parancsot: „Le, az ezeréves magyar határokig." Amikor eddig jutottam, egy magyar honvéd hatalmassá nőtt alakja jelent meg előttem, amely a hazaszeretet, az önfeláldozás, a bátorság, a hősiesség és a kötelességtudás megtestesítője volt. Fölötte állt egy óriási felkiáltójel, amely a honvédre mutatva újra és újra harsogta : „így végezze munkáját mindenki, aki magyar!" Majd egy naggyádagadt kérdőjel közeledett hozzám s szinte mennydörgésszerű ordítással kiáltotta felém: „Mered-e azt állítani, hogy a t-e diákjaid is, a te tanítványaid is. mindegyik tanuló, aki ebbe az iskolába jár, szintén maradéktalanul elvégezte azt a feladatot, azt a munkát, amit a jó Isten erre az évre reá kiszabott?" Válaszolni akartam de hiába erőlködtem, nem tudtam hangot adni, pedig úgy szerettem volna ,,igen"-nel felelni. Ha álmomban sem tudtam az ,,igen"-t kimondani, hogyan felelhetnék igennel erre a kérdésre most, amikor ébren vagyok? Hogyan állíthatnám azt, hogy tanulóink az ő küzdőterükön : az iskolában, maradéktalanul elvégezték munkájukat, amikor nagyon jól tudom, hogy még mindig sok a felületes, az immel-ámmal, vagy sehogy sem dolgozó tanuló. Pedig csak az a nemzet erős és mint a körülöttünk zajló események igazolják, csak az a nemzet életképes, amelynek fiai a tőlük telhető és várható legnagyobb teljesítményt nyújtják. A magyar nemzet pedig erős szeretne lenni, mért élni akar, mert a magyarnak élnie kell! Mégis sokan vannak köztetek — kedves fiaim —, akik távolról sem nyújtották azt a maximumot, amelyet szüleitek és tanáraitok méltán elvárhat. Bizony sok a gyenge bizonyítvány és akad elég elégtelen is. De minden egyes elégtelen legyen számotokra egy-egy kiáltó szó, amely harsogja fületekbe :
