Kereskedő-társulati polgári fiúiskola, Debrecen, 1927

24 harmadik nap reggelén ismét gyorsvonatra ültünk, hogy az Udine—Tarvisio—Semmering vonalon, a Wörti-tó mellett elhaladva, Bécsbe utazzunk. Gyönyörű út. A hófödte bércek között kanyargós útvonal, a természet pompás panorámáját nyújtotta a kirándulóknak. Bár hosszú volt az út Bécsig, a változatosabbnál-változatosabb vidék, a festői tájak elfeledtették mindnyájunkkal az út fáradalmait. Este volt, mire Bécsbe érkeztünk. Az előző évhez hasonlóan, most is a nagyszerűen felszerelt Studentenherbergeben szálltunk meg. Másnap a belváros nevezetesebb épületeinek, továbbá a Burg és a nevezetesebb templomok megtekintése után Schönbrunnba, majd délután a Práterbe rándultunk ki. Este ismét vonatra ültünk és másnap délben, 8 napi távollét után, jó egészségben, jó kedéllyel, az élményekben gazdag út bőséges tapasztalataival s felejthetetlen emlékeivel tértünk vissza városunkba. A kiránduláson résztvevők néhány nap múlva örömmel nézték és kedves emlékként albumokba tették a vezető-tanár által az út minden részéről készített fényképeket. (Közli Zilahi Zoltán.) A hazai tanulmányi kirándulásra május 29-én indultunk reggel 4 órakor a Hortobágyon át. Hatvanban rövid sétát tettünk, amíg a salgótarjáni vonatcsatlakozásunk megérkezett s este értünk első célunkhoz : Salgótarjánba. Másnap korán keltek fiaink, mert sok látnivaló várt reájuk. A Salgótarjáni Acélművek, Vasöntöde és Palackgyár igazgatóságaitól nyert engedéllyel sorra megtekintettük mindhárom nagy üzemet s a vezető-mérnök urak magyarázatai alapján fiaink igen sok tanulságos és élvezetes dolgot láttak. Nagyon szép volt a Salgóvárra tett kirándulásunk, amelyet elsősorban Reguli Árpád úrnak, az Acélművek titkárának köszönhetünk, aki mindenben legnagyobb segítségünkre volt, amiért e helyen hálás köszönetünket fejezzük ki. A fogaskerekű vasút vitt fel a várhegy tövéig s a várból többször átizenték fiaink a cseheknek a „Nem, nem, sohá"-t. Nagyszerűen érezték magukat az Alföld fiai a hegyek között s még a pihenés idejét is mászkálással töltötték el. Alapos éjjeli pihenés után Nagybátony állomásra utaztunk, ahonnan a Nagybátonyi Kőszénbánya kisvonata vitt a Mátrába. Ezt az utunkat Reguli titkár úr közbenjárására Pittler József titkár úrnak köszönhettük, akit hálás köszönetünk illet érte. Szorospatakon megnézték fiaink a szénbánya egyik aknáját s azután a Galyatetőt másztuk meg. A Galyatető menedékházának derék gondnoka jó ebédet készített s vidáman töltötték növendékeink a három órai pihenést, miközben a vezető-tanár urak a terepet magyarázták meg s ismét odakiáltottuk a csehek által megszállott terület felé a magyarok üzenetét. Hosszú út várt reánk, de fiaink frissen, énekelve érkeztek meg este Parádhuta megtekintése után Parádra, majd Parádfürdőre. Jól esett a turistaszállóban az éjjeli pihenés s másnap a délelőtti