Kereskedő-társulati polgári fiúiskola, Debrecen, 1927

9 Ionjai közt haladva a város külső része felé, elérjük a Völkerschlacht-Denkmal 91 m. magas művészi kőkolosszus építményét, melynek belsejében található hatalmas kupolás terem hangverseny helyül szolgál. Nem messze innen, a népek csatájában elesett 22,000 orosz emlékére épült az orosz templom. Itten körül van a Napoleon Múzeum is. Valami rendkívüli, a rohanó élettel ellentétes paradicsomi boldogságot, nyugalmat kelt az ember lelkében, az imént említett emlékmű tövében levő gyönyörűséges déli temetőben való szemlélődés. Itt már krematórium is van. Lipcse sok partja között is feltűnő a szép Johanna-park, akik szórakozást is óhajtanak az üdülés mellett, azok a pálmakertet keresik fel. Iskolái közül a Nikolai gimnáziumot és a 10. számú népiskolát tekintettem meg. Az előbbi a drezdai Dreikönig gimnáziumra emlékeztetett. Az említett népiskola úgy külső, mint belső kiállítására nézve igazi minta iskola, dacára annak, hogy német viszonyokhoz mérten a 40. osztályos iskolának körülbelül egy harmadában nem egészen modernek a padok. Régebben 30—35 létszámú osztályaikat 40-re emelték fel. A tágas, 4 méteres folvosóik, valamint a termeik is vállmagasságig fával burkoltak. Világításuk, mint mindenütt, úgy itt is pazar. Külön fizikai és kémiai előadótermük van, s mindenik mellett gazdag szertár. Javító vizsgát nem ismernek, a gyenge tanulókat a tehetségtelenek osztályába gyűjtik össze s ott tanítják őket tovább. A tánitók tetemesebb óraszámmal dolgoznak, mint mi, de anyagi ellátásuk is ennek megfelelő, óraszámuk csökkentéséért harcolnak. Különös érzelmek közt ültem vonatra Lipcsében, hogy a több mint 4 millió lakosú Berlinbe utazzak. Valami különlegeset, valami mérhetetlen nagyot vártam a mammut várostól, amit az első napon meg is kaptam a Kase's körutazási autóján megtett majd 3 órás úton, de a másodikon már megszoktam, felismertem a már látottakat, s a következő napokon egész otthonosan mozogtam a világvárosban. A Spree szigetének közepén áll (Berlin közepe is egyúttal) a hatalmas arányú Residenzschloss, melynek keleti részében ma is megvan az 1450 előtt épített torony. Méreieit jellemzi 166 m. hossza, 115 m. szélessége, 33 m. magassága és 70 méteres patinás kupolája, mely a nyugati főhomlokzatát ékesíti. Kitölti a szigetet teljes szélességében, több mint 700 termet és szobát foglal magában. Ezek közül 73 helyiségében a régi bútorzat nagyrészének megtartása mellett az iparművészeti múzeum különböző korokból származó nagyértékű tárgyait helyezték el, összeegyeztetve az iparművészeti tárgyak, bútorok és szobák stílusát. E helyiségeket vezető mutatja, majd szabadjára bocsátják a látogatókat a ceremónia termek káprázatos sorozatának szemlélésére, melyek kincsével, szépségével nem tud betelni az ember.