Római katolikus leánylíceum és tanítóképző intézet, Debrecen, 1942

II előmeneteléi és az embereknek mindig másoknak — .javát keresve és szolgálva. Önmagát, saját személyének felemelkedését, anyagi előnyöket sohasem keresett. Ffíí követője, szinte képmása vo It Krisztusnak, aki »körüljárt, jót cselekedvén,« de az emberek hódolata, elismerése elől kitért. Maga volt a megszemélyesített szerénység, igénytelenség és alázat. Elete, példája hangos tanítás és lelkes buzdítás mindnyájunknak, különösen ma, amikor az idők mostohasága, édes Hazánknak erejét szinte túlhaladó háborús erőfeszítései mindenkitől áldozatot, saját énjének megtagadását, az egyéni akaratról és érdekről való teljes lemondást kíván. TeKtek-multak az évek és mindnyájunk »Prépost bácsi«í-ja belefáradt a sok munkába, gondba. Makacs szembaj is megnehezítene hivatalának betöltését és azért 1942. július végén lemondott a debreceni egyházközség vezetéséről és nyugalomba vonult. Átköltözött Nagyváradra, hogy nehéz, felelősségteljes hivatalának 24 éven át történt betöltése után most megpihenjen. El nem múló hálával és szeretettel őrízzüjk emlékét!,