Református tanítóképző intézet, Debrecen, 1941

Búcsú az V. évesektől. A ballagási ünnepélyen elmondotta dr. Varga Jenő osztályfőnök. Kedves Fiúk ! Alig érintette meg a képesítő és érettségi vizsga szele az iskolák falai közül végkép távozni készülő magyar diákok lelkét, hirtelen, mint egy varázsütésre, erősebben kezdett dobogni szívük és szinte versenyt futva kezdtek jelentkezni a vizsgák letétele után nyomban megkezdendő harctéri szolgálatra. A magyar tanárság valóban büszke lehet hazafias nevelői munkájára, mert eredményesnek és próbaállónak bizonyult az, amikor az arra érett magyar diákság szinte egy szívvel és lélekkel jelentette ki, hogy kész életét és vérét áldozni, ha a haza veszélyben van. A magyar diákság tehát tisztában van vele, hogy a legnagyobb hazafiúi erény az önfeláldozás. De vájjon azzal tisztában van-é, hogy ezt az erényt nemcsak a csatatéren kell gyakorolnia, hanem a munka terén is, hogy csak az az igazi hazafi, aki a hivatásával járó munkába is az önfeláldozásig tudja belevetni magát? Kedves Fiúk! Minden magyar ifjúnak, de elsősorban nektek kell ezzel nagyon, de nagyon tisztában lennetek. Mert a magyarság sorsa, jövője a ti kezetekben lesz letéve. Óriási, szinte emberi erőt meghaladó munka vár rátok, mihelyt kiléptek innen. Harcolnotok és építenetek kell egyszerre, mint a fogságból hazatért zsidóknak a jeruzsálemi templom újjáépítésekor (Neh. 4 : 7). Harcolnotok kell a Sátán, az Antikrisztus ellen és építenetek kell a jövendő nagy Magyarország épületét. Ebben a nagy munkában kettő az, ami győzelemre fog segíteni benneteket : a hivatásszeretet s a győzelem biztos tudata. A hivatásszeretetet, most mondta éppen szónokotok, olthatatlan lánggal ég bennetek. Ez nem az én érdemem, mint ahogy azt ő kifejezésre igyekezett juttatni, hanem valamennyi tanárotoké együttvéve. De nem is ez a fontos, hanem az, hogy valóban eleven, hatóerő legyen bennetek a hivatásszeretet, mert ez egyfelől ösztönzést ad arra, hogy hivatásotok gyakorlása közben állandóan pótolni igyekezzetek, amit az iskola, rajta kívül eső okokból, nem adhatott meg, vagy amit — talán ifjúkori könnyelműségből — elmulasztottatok megszerezni, másfelől pedig megóv az elkedvetlenedéstől, sőt az élet bajai és megpróbáltatásai között erőforrás lesz számotokra. Ami pedig a másikat, a győzelem biztos tudatát illeti, mégegyszer emlékeztetlek benneteket arra, amit soha, egy pillanatra sem felej-