Református tanítóképző intézet, Debrecen, 1941

12 gyermeknek. Neveljük arra gyermekeinket, hogy testnevelési alkalmait szíves örömmel lássa el. Ilyen alkalmakon ne féltsük, hanem mi világosítsuk fel, erősítsük meg arról, hogy ez neki hasznára szolgál. Amily szenvedéllyel kívánjuk tanulási kiválóságát, éppen olyan komolyan várjuk a testnevelésben jártasságát is. Soha ne mondjuk lustálkodásból eredménytelenül dolgozó gyermekünknek azt, hogy az csak torna, az nem számít. Ilyen észjárással soha nem lesz egész ember a gyermekünkből. Ismerek egy 60 éven felüli urat, aki metszőn éles, logikus elméjével, erős, edzett testével, kiegyensúlyozott életével, típusa a test és lélek harmonikus műveltségének. De ez az idős úr még ma is mindennap elvégzi a napi mozgást. Testnevelési alkalmak után eltűnik a tomboló, a lángoló feszítő, sokszor rosszra csábító erő. A jóleső elfáradás olyan, mint egy reggeli nyújtózkodás. A tanuló ülő életmódjában, a meleg, ernyesztő levegőn vágtatnak a gondolatok, és ezek nem mindig jóra csábítanak. A fokozott szellemi munka lekötése, a szobához kötöttsége felgyüjti a test mozgási vágyát és ennek eltüntetésére orvosság a szabadlevegőn történő mozgás. Jó, kiadós mozgás, edzés után eltűnnek a lidércek és a szunnyadozó fúriák nem követelik borzalmas erővel a kívánságaikat. A testnevelés jó helyre raktározza el az ifjú erejét, tartalékát, melyre későbben, idejében szüksége lesz. Testileg megfáradt ember agyát nem borzolják fel a paráznaság gondolatai. Minden nagyképűség és álszemérem nélkül állíthatjuk, hogy a tanulóévek legnagyobb problémáinak, a fejlődő, a forrongó test és vér követelő kínzásainak egyetlen és komoly orvossága a ió levegő, a hómező, a hideg víz és a testnevelés elernyesztő, csillapító hatása. A rendszeresen és folyamatosan sportoló gyermek okosan találja meg a felesleges erők biztosítószelepét a sportban. Micsoda szörnyű drámák játszódnak le a tanulószobák magányának bűzlő melegében, taicsoda gátlások rejlenek a mozdulatlanságra késztetett gyermek tanulási lehetőségei között. És a mozgás, a mindennapi sport, a napfény, a víz, a hómező, a birkózás, a hajrás-vágta, elűzik a tanulószobák ördögeit. Tíz év előtti vallomások között sok ilyennel találkozom : ha lemegyek a tornacsarnokba, sok mindentől megmenekülök. Nem írhatta ki szegény diákom gondolatait, de tudta, hogy én sejtem azt, amitől ő menekülni akar. A testnevelés így lesz komoly birkozótársa a fejlődő testnek és az izgága vérnek. Merem állítani, hogy ebben a rendszeres birkózásban ő, & testnevelés marad felül. így lesz segítője a tanulásnak a legnehezebb korban, s ezen a legnehezebb koron minden épkézláb ember átesik : ki jól, ki rosszul! A testnevelésről sokan azt hiszik, hogy az és annak eredményei kivételes testi és lelki berendezéstől függ. Bizonyítom annak ellenkezőjét, hogy a testnevelés eredményessége nem a tehetség, hanem az akarat dolga. Az elején elkezdett, rendszeresen folytatott testnevelésnek mindig megvan az eredménye. És ez az eredmény a jóleső érzésnek, önismeretnek, önbizalom-