Református tanítóképző intézet, Debrecen, 1929

Emlékbeszéd Horthy Miklós kormányzó 10 éves jubileuma alkalmával. Tartatott az oratóriumban 1930 márc. 1-én. „Most a mezőn mindenki veszt — S vérfelhők futnak szabadon." H „Jelenések Könyvé"-re emlékeztető sorokat a legfájdalmasabb magyar költő írta akkor, amikor vesztett háborúnk után a félholtra vert maradék magyar sereg lihegve érkezett meg feldúlt otthonába. Kései ősz borongott az ország felett döbbenetes, halotti csendben, temetői árnyként lengett fejünk fölött a magyar sors, mint száműzött, királyi lélek. Idefolyt akkor ezer esztendőnek beláthatatlan pusztáiról minden lehulló könny, zúgó árjai az ajkunkat érték, reánk borult szürkén mult jelen és jövendő, mint haragvó felhő a babyloni sötét vizek fölött. Köröskörül az ég vésztjóslóan piroslott, mint a vér, a tűz, a szégyen fájó szimbóluma, ijesztő vörös zászló, melyet az égig lobogtatnak baljós, alkonyi szelek. Az emberi lélek úgy van megalkotva, hogv minél mélyebb a gyász, minél keserűbbek a könnyek, annál jobban várja a csodát. Akiket nem részegített meg a világégés infernális, vérvörös bora, térdrehullva meresztették szemüket az égre s arcukon boldog, csodaváró fény lobbant fel, ha egy-egy csillag előtűnt a felhők hullámaiból. Akiknek nem volt erejük az égre nézni, a földre néztek, hogy az megnyíljon s dicső sereg kelljen ki belőle, szálljon a fellegek fölé, mint csillagraj, hulljon alá, mint tüzes zápor ; Isten csodája kell ahhoz, hogy a meghalt lélekből élő legyen, a vérből és könnyből meleg otthon épüljön. És amit nem vártak, az történt. Szeged felől egy erős, hősies magyar szív jelent meg az égen váratlanul, üstökösként, megáll a bűnös, de ezerszer bűnhődött ország felett s a befagyott szívekből feltört a kigúnyolt himnusz, a véres ajkakból a gyógyulok imádsága. És mint a mithologiában Deukalion hátrahajított köveiből emberek támadtak, úgy nőttek a ledőlt nemzet romjaiból templomok és erős, dolgozó karok, e maradékország egész hite és teljes reménysége. Évszázadok léptei dübörögnek tova, míg egy-egy éposz i»