Református tanítóképző intézet, Debrecen, 1912

II. A földrajz tanításának paedagogíaí haszna és gyakorlati fontossága. Irla és beiktatása alkalmából 1913. febrnár hó 23-án felolvasta: l>r. Eesedi István. Jobbik felemnek, lelkemnek javával adózom a Főtiszteletű és Méltóságos Egyházkerületnek, e meggyőződéssé fokozódott a hála, melyet bennem az Önök bizalma keltett, midőn egyező akaratukkal a debreceni református tanítóképző-intézet rendes tanárává választattam. Hiszen hálát kell éreznünk szerető pártfogóink iránt, akik lelkünknek irányt adtak, akiknek többet köszönhetünk, mint saját jóakaró, de nem mindig jól meggondolt munkásságunknak. Szívem tele van azért hálával a Főtiszteletű és Méltóságos Egyházkerület iránt, mert e választása sokkal közelebb juttatott ama régi vágyam teljesüléséhez, hogy szülővárosom földjét, annak józan, magyar lakóit tiszta képen bemutassam, egykor hazámnak, s később, ha az irigy sors megengedné, az irányunkban gyakran elfogult, de mindég tanulni kész külföldet eredeti megfigyelésem alapján objektíve tájékoztassam. Óh, vájjon hozhat-e méltóbb ajándékot szülőföldjének a gyermek s ez iskolának az egykori tanítvány. Szívem tele van lelkesedéssel hivatásom iránt. Érzem, hogy ez kétszeresen szükséges is annak, ki a tanítók tanítójává elhívatott. Érzem, hogy nekem nem elég az ismeterek nyers anyagának egyszerű közlése hanem