Református tanítóképző intézet, Debrecen, 1912

13 Olszewszky, Dewar, Linde s még számosan az eszközök tökéletesítésén fáradoztak, ilyen tökéletesített Cailletet* J féle készülékkel sikerült is Dewarnak 1886-ban mintegy 22 liternyi cseppfolyós oxigént előállítani. H. Siemens pedig már 1887-ben szabadalmat vett az általa szerkesztett folyósító géppel nagyol)!) mennyiségű folyékony levegő előállítására. Később 1892-ben Dewar, majd Linde és Hampson olyan gépeket szerkesztettek, amellyel meglehetős olcsón és nagymennyiségben lehet folyékony levegőt előállítani. Ezen gépeket ma már annyira javították és tökéletesítették, hogy külföldön nagyobb vállalatok és részvénytársaságok alakultak a folyékony levegő értékesítésére, hazánkban a budapesti Műegyetemen működik egy Hampson-féle javított levegőfolyósító gép és a „Hidroxigén

>

i-gyár Budafokon foglalkozik folyósított levegő és oxigén készítésével és forgalomba hozásával. A jelenleg használatban levő levegő cseppfolyósító gépek az úgynevezett ellenáramlat rendszerén alapulnak. E szerkezetekben a szükséges alacsony hőmérsékletet egy már régóta jól ismert természettani elv alapján állítják elő. Régóta ismeretes, hogy a gázok összesaj toláskor erősen felmelegednek, példa rá a légttízszerszám, amelyben a hírtelen összenyomott levegő megtüzesíti a taplót. Az összesajtolt gáz pedig kiterjedéskor erősen lehűl, ennek az az oka, hogy az összesajtolt gáznak kiterjedéskor le kell győzni a légnyomás ellenállását, így munkát kell végezni, e munkavégzés pedig meleget emészt fel, amelyet a kiterjedő gáz a környezetből s önmagából von el, közben lehűti a környezetet és maga is erősen lehűl. Ha most már az összenyomott gázt előbb léhűtő keverékkel, aztán pedig a hirtelen kiterjedő hideg gázzal hűtjük, akkor az összenyomott gáz hőmérséklete folytonosan csökken. E hőmérséklet-csökkenés annál nagyobb, minél nagyobb az összenyomott és kiterjedt gáz közötti nyomás különbség. Ezen elv szerint működik a Linde-féle levegő cseppfolyósító gép is, mely két részből, egy Witehaad-féle