Református tanítóképző intézet, Debrecen, 1912

11 rövid ideig tudják fedezni. Ezen körülmény mindjobban a légkör nitrogénje felé terelte a kutatók figyelmét és mindinkább foglalkoztak azon problémával, vájjon nem lehetne e a szabad légköri nitrogént mesterséges úton megkötni ? Az idevonatkozó kísérletek még a 18-ik században kezdődtek, már Cavendieh H. 1786-ban kimutatta, hogy a levegőben levő nitrogént el lehet égetni, ha az elégetésre szükséges oxigénnel keverve elektromos szikrákat üttettünk a keveréken keresztül. E felfedezés, amely napjainkban gyártott salétromsav alapelvét képezi, teljesen feledésbe ment. Több mint egy évszázad telt el, míg újból foglalkoztak, 1892-ben Crookes és 1897ben Rayleigh, a nitrogén és oxigén keverékével. A kitűzött probléma teljes megoldását az utolsó évtizedben, 1903-ban, Birkeland Christian és Eyde S. végezték el. Birkeland és Eyde az elektromos ív fény magas hőmérsékletén 3200° C. a levegő nitrogénjét nitrogén-oixddá égették el, amely keletkezési helyétől gyorsan elvezetve és lehűtve, hogy a magas hőmérsékletén ismét alkotó-részeire föl ne bomoljék -- levegővel érintkezve tovább oxidálódik nitrogén-oxiddá, mely utóbbi vízzel salétromsavvá alakul. Ezen eljárással lehetővé tették mindenütt, hol természetadta energia források állanak az emberiség rendelkezésére, a légkör mérhetetlen nitrogéntartalmának (egy hektár terület fölött 800,000 métermázsa nitrogén van, annyi, amennyit 5 millió mázsa chilisalétrom tartalmaz) értékesítését. Norvégiának halatmas vízi erejét használták fel Birkeland és Eyde, hol Notoddenben 1905 óta a badeni anilin és sóda gyárral egyesülten, naponként mintegy 1500 kg. tömény salétromsavat termelnek. A levegő másik alkotó részének az oxigénnek ipari célokra való felhasználása, a levegő cseppfolyósításával és a cseppfolyós levegő részleges elpárologtatásával szintén lehetővé vált. Az emberiségnek régi vágya, és törekvése a gázoknak, köztük a cseppfolyós alakban való előállítása. E feladatnak megoldása azonban csak az újabb időben sikerült. Faraday az első, ki 1823-ban a klórt, szénsavat, kéndioxidot s még néhány gázt cseppfolyósított, utána számosan s ő maga is több izben próbálko-