Református tanítóképző intézet, Debrecen, 1911

12 növendékek egy része, még pedig nem a kisebbik része, csak alig-alig, akkor is évek múlva tudja befejezni pályáját, — egy része pedig végkép elvész az élet nehéz harcában s csak kevesen akadnak olyanok, kik a kurzusban levőkkel együtt teszik le vizsga jókat. A tanári-kar a gyülekezetek kérelmének teljesítése körül úgy járt el, hogy közhírré tette az egyes egyházak kérelmét és ha önként olyan tanuló jelentkezett, akiről azon véleményben volt, hogy a lelkész felügyelete mellett meg tud felelni kötelességének, sőt a maga dolgát is elvégezheti, felvilágosította a jelentkezőket a nehézségekről, melyek reá várnak, elmondta, hogy milyen tapasztalatokat szerzett az így idő előtt tanítóságra távozott tanulók további sorsa felől s ha az illető a legtöbbször nehéz anyagi helyzetétől kényszerítve, nem egyszer könyekkel szemében fentartotta ajánlkozását, — főtiszteletű és méltóságos püspök úr elé terjesztette az egyház kérelmét az önként vállalkozó ajánlatával a kibocsátás engedélyezése végett, aki mindannyiszor azon feltétel mellett adta meg a kibocsátást, hogy a kibocsátott tanulónak kötelessége leend a kitűzött időben, mint magántanulónak a vizsgára'előállani. Ilyen eljárás mellett több egyház nehéz helyzetén segítettünk, de több volt olyan is, hova jelentkező nem akadt, vagy csak olyan, kinek kibocsátását a tanári-kar nem ajánlhatta. Kisegítő tanítót kért és kapott az iskolai év végéig 15 egyház, ideiglenesen nem az iskolai év végéig (1 héttől 2 hónapig terjedő időre) 12 egyház, helyettes vagy segédtanítót kért, de vállalkozó nem akadván, nem kapott 21 egyház. A tanítóságra kibocsátott tanulók nagyobb része megjelent az év végén tartott magánvizsgálaton s a rendes tanulókkal együtt az osztályképesítő vizsgálaton is, de az eddigi tapasztalatok szerint most is csak egynehány tudta vizsgálatát letenni, a többség készülete hiányosnak találtatott s részint a szeptemberben tartandó javító vizsgára, részint osztályismétlésre utasíttattak. A vallásos, erkölcsi és hazafias érzület ápolását, fejlesztését, mint a múltban, úgy a jelenben is első és főfeladatának ismeri a tanári-kar. E tekintetben első