Református tanítóképző intézet, Debrecen, 1909

17 tárgyában a kir. tanfelügyelőségekhez intézett s tájékoztatás végett főt. Püspök úrhoz is megküldött. E tárgyban tanárkarunk a vett felhívásra, mély tisztelettel jelentette, hogy a szóban levő két rokon tárgy intézetünkben elejétől fogva évtizedeken át folyton taníttatik a IV. éveseknek heti 2 órán; állandó előadója a főiskolai orvos, jelenleg Dr. Trocsányi Béla egészségtan-tanári szaktanfolyamot végzett orvostanár. Felvett tananyagunk nem csak az itt kijelölt anyagot egész teljességében befoglalja, hanem azonfelül több más fontos kérdést is. A nagyobb óraszámunk pedig a kiterjeszkedést is lehetővé teszi; így az első segélynyújtásnál az elméleti magyarázaton kívül az eljárás bemutatásával, sőt külön gyakorlati órán annak a tanulókkal való végeztetésével is lehet foglalkozni. Ezek mellett a végzett anyag számonvételére is elég idő marad. Eltérésünk csupán a tárgyalás sorrendjében van, amennyiben a használt kézikönyvünk (Dr. Fodor József Egészségtana) nem egyezik e tekintetben a miniszteri tantervi anyag rendjével. Ezek alapján bátran állíthatjuk, hogy az egyébként üdvös miniszteri leirattal szemben, mely az egészségtannak és életmentésnek a szerint leendő tanítását az állami képzőintézetekre nézve az 1909—10. tanév kezdetétől elrendeli, nekünk semmi újabb tennivalónk nincs, miután azokat az ismereteket még szélesebb körben, magasabb óraszámmal évtizedeken át folytonosan tanítjuk. Az egyházkerületi közgyűlés az igazgatótanács javaslatára az életmentés és egészségtan tanítására vonatkozó előterjesztésünket tudomásul vette; egyben felkérte főtiszteletü püspök urat. hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter urat ez értelemben értesítse. 8. A temetésekre járás. A tanítöképzöintézeti tanulók egészségi állapotával orvosi kijelentés szerint — szoros összefüggésben van a temetésekre való járás, amely különösen a téli időszakban, az anélkül is fáradságos szolgálatot a szegényesen ruházkodó és gyengébb szervezetű tanulókra nézve veszedelmessé teszi s alkalmul szolgál nálok a különböző hüléses bántalmak kifejlődésére és elterjedésére. Ebből foly.ólag pár évvel ezelőtt felterjesztést intézett tanárkarunk az egyházkerületi közgyűléshez tanulóink temetési szolgálatának tárgyában. A közgyűlés a legnagyobb jóakarattal igyekezett ugyan segíteni a. fen forgó bajon, de a megoldás nem sikerült azonnal. Végre is a közgyűlés utasítására a debreceni egyháztanács a tanárkarral egyetértöleg oly eljárást állapított meg, mely a gyülekezeti tagok érzékenységét s a tanulók egészségének kímélését egyiránt kellő figyelembe vette. Az ily irányú Tanítóképző Intézőt Értesítője. 2