Református tanítóképző intézet, Debrecen, 1906

6 hozott sonettek, rondeauk, madrigálok, s más ilynemű természetes formákat kerülő verselmények mindinkább tért veszítenek s mindinkább hódít a nemzeti, — a népies irány, mely végre is a Tompa, Petőfi, Arany költészetében egészen magyarrá válik s megszületik a népies irány. Ezzel az irodalmi forradalom végre van hajtva. A sajtó megtette kötelességét, fölébresztette a nemzeti szellemet, élesztette a szellemi tüzet s terjesztette a szabadelvű eszméket. Ezzel együtt és ennek hatása alatt a politikai felébredés és megújulás is megkezdődött. Az irodalom lassú, de ellenállhatatlan erővel új közvéleményt teremt, mely az emberiség haladásából meríti erejét. A politikai és anyagi függetlenség vágya mind általánosabbá és erősebbé lett. Sóvárgó vágy lepi meg a lelkeket, hogy a magyar kívülre független, belőlre szabad és egyenjogú legyen! A nemzet java része ezen vágyban, ezen célban, de a kivitelben egyik félénk, a másik bátor; egyik lassú léptekkel, a másik gyorsan kívánt célhoz jutni. Támadnak vezérférfiak, kik ébresztgetni kezdik a nemzetet a kóros álomból, amelyben szendergett; — keresik a formákat, építgetik a kereteket, melyekbe az új Magyarországot ki lehessen építeni. Az ébresztgetésnél, a kezdetnél Széchenyi István gróf, a legnagyobb magyar áll; — a fejlődésnél, a megépítésnél Kossuth Lajos. De mily különös, mily csodás folyamat volt az. Csaknem tíz éven át Széchenyi, a nagy ébresztő és Kossuth Lajos a nagy fejlesztő a legélesebb ellentétben állanak egymással. Széchenyi támadja, üldözi Kossuthot, aki pedig csak azt folytatja, amit Széchenyi kezdett. Széchenyi bejárván az egész Európát, látta, hogy a magyar nemzet mind szellemi, mind anyagi tekintetben messze elmaradt Nyugot-Európa szerencsésebb népeitől; látta, hogy ősi dicsőségének romjai közt tengve-lengve csak a régmúlt idők emlékezetének él, haladni azonban eszeágában sincs. Ebbe az élőhalott társadalomba ő öntött lelket. Az ő igazi politikája a munkának és a pozitív alkotásoknak politikája. Minden szónoklatát vagy írását, minden agitációját vagy könyvét rögtön követte a tett, a cseleke-