Kegyes tanítórendi kereskedelmi középiskola, Debrecen, 1939

9 olyan úr, mint a főszolgabíró, vagy hogy jobb a főtéren vaskereskedőnek lenni, mint miniszteri tanácsosnak vagy főispánnak. Pedig én azért jöttem most ide, hogy a gazdasági pályák nemzetmentő hivatásáról meggyőzzem önöket épp a hivatalnoki pályák rovására s hogy most, amidőn gyermekük az életnek egy koraibb időszakában, 14— 15 éves korában terelődik, ha nem is azonnal egy határozott életpályára, hanem gyakorlatias, gazdasági irányba, sugalmazzam önöknek, lelkiismeretesen mérlegelő és fiúk sorsán töprengő szülőknek, hallgassanak meg és a saját világismeretük, tapasztalataik, ítéletük mellett mérlegeljék azt is, amit most mindjárt mondani fogok. Nem közönséges, érzéseket pillanatnyilag szédítő toborzás akar ez lenni, hanem teljes erkölcsi felelősségérzettől áthatott, józan és segíteni akaró beszéd. Azt akarom itt bebizonyítani szerény tudásomhoz és képességeimhez mérten, hogy a magyar, és pedig a fajmagyar társadalom érdekében cselekszenek, ha legtehetségasebb gyermeküket irányítják gazdasági pályára, 2. hogy a pillanatnyi jelen látszatának ellenére gyermekük érdekében cselekszenek. Lássuk az első föladatot! Az előbb emlegettem a kapitalizmus,t. Most suhanjunk el a mögött- a tény mögött, hogy a tőkegazdálkodás, ez az ötszáz éves gazdaságtörténeti forma ma már szociális és kollektivista fejlődésbe hajlik át. Most nem tudományos műszavakkal akarok én itt labdázni, hanem mindenki által érzékelhető jelenségeket megvilágítani. A nyugati államokban kialakult kapitalizmus tárta föl a világot, fedezte föl az új földrészeket, szervezte a gyarmatokat, a tengerentúli árucserét. Kitalálta a termelő gépeket, a tömegcikkeket ontó gyáripart, műszaki csodákkal lepte meg a világot, emelte a tömegek lélekszámát, fogyasztását, kulturigényeiket, szaporította a nemzeti vagyont, kifejlesztette a város.i életet és csinált ezeken kívül még temérdek más egyebet, amiket fény- és árnyoldalait összefoglalva így fejezhetünk ki: polgárosodást hozott. Nálunk még nem hatotta át a kapitalizmus a széles tömegeket, mint pl. Dániában, ahol a földműves is polgári szintű életet él. A kapitalizmus társadalmi rendjében nélkülözhetetlen vállalkozói réteg a mi történetünk folyamán mindig más fajokból toborzódott, hamarjában fölszámolva izmaelitákból, olaszokból, örményekből, zsidókból, németekből, görögökből és rácokból. A magyar faj e kereskedői és. vállalkozói rétegbe nem bocsátott rajokat. Éppen ezért boldogult és gazdagodott meg itt minden jövevény, mert a saját államunk, a saját társadalmunk gazdasági kereteit mi magunk nem töltöttük ki, sőt hívtunk másokat, hogy töltsék ki, vezessék be a világforgalomba és változtassák pénzzé termékeinket, különben a saját zsírunkba fulladunk. Elmúlt azonban az az idő, amikor egy nép ezt a gazdasági közömbösséget s a belőle folyó szimbiózist, együttélést saját államában tétlenül állandósíthatta. Régen az jelentette az igazi államhatalmat, hogy egy faj a területet s népet katonailag, közigazgatásilag kézbentartotta-e. Ma ez csak pillanatnyi hódítást jelent, de nem állandó birtoklást. Elveszett az a