Kereskedelmi iskola, Debrecen, 1943

2zo azonban mégsem irodalom. Nem szárnyal magasan, nem hat át koro­kon, csak tényszerű és így nagyon hű korjellemző adat, kékkői Balassa Bálint dallamos sorai azonban minden időkre szólóan nagyszerű meg­zendítései a török harcok sohasem csüggedő lelkű magyar katonája halha­tatlan erényeinek, a végbeli vitézek szerinte hasonlíthatatlanul bátor és katonai szépségekben bővelkedő világának meg az ellenség gyűrűjében keservesen vergődő, csapódó, bujdosásba kényszerülő magyar sors hánya­íottságának. Az irodalom értékelésének ezt a képességét ki kell fejlesz­tenünk növendékeinkben, ez teszi olyan vitathatalanul fontossá másod­fokon — mondjuk — az irodalmi nevelést a szakirányú középiskolában is. Vigye magával a növendék élete végéig ható élményként azt, hogy mit is jelent az irodalom és mi az igazi irodalom. Végső fokon szeretnie is kell az irodalmat, az igazit és mindig megvetéssel elfordulnia a selejttől, a ponyvától, közelítse meg az a legszebb jelszavakkal vagy akár tetszetős­nek tűnő köntösben. El kell érnie irodalmi nevelésünknek, hogy a növen­dék biztos magyar és irodalmi világnézeti alapot nyerve a középiskolában könnyedén, esetleg már néhány sor elolvasása után is vissza tudjon biztos Ítélettel utasítani minden, úgy tartalmilag silány, mint művészileg érték­telen könyvet. Ne is vágyjon az ilyen másod- vagy harmadrendű termékek olvasására, mint ahogy — közönséges hasonlattal élve — az ízes magyar konyhához szokva egyáltalában nem vágyunk az albánok nemzeti csemegé­jére, az egészben főtt és faggyújában kihűlni hagyott birkafejre. Egész nevelésünk egyik legfontosabb célja ez, ehhez azonban a csak látszólagos ellentmondás kiküszöbölésével a kereskedelmi középiskolai irodalmi nevelés legnagyobb megbecsülése szükséges nemcsak a tanár, hanem a tanuló részéről is. A könyv, a jó könyv megbecsüléséhez és tiszteletéhez vezet ezzel az út, a szellem megbecsüléséhez, a szakképzettségen felülemelkedő lelki műveltség tiszteletéhez. Valószínű, hogy a kereskedelmi középiskolában többet kell küzdenie a tanárnak a tanulók ellenállásával a szakismeretek nehézkedési, más irányba terelő súlya miatt- Hogyan érheti el legbiztosabban, legmaradék­talanabbul itt is a célját? Mindenesetre úgy, amint azt egyik kiváló peda­gógusunk megállapította, hogy ha platóni értelemben filozófusa lesz tár­gyának. Elsősorban filozófusa és csak aztán tanára. Ezzel a jól átgondolt és kiépített filozófiával kell aztán közelednie iskolatípushoz, tárgyhoz és tanulóhoz és azzal a sziklaszilárd meggyőződéssel, hogy munkája minden nehézsége mellett is gyönyörű hivatás, mert egész embert és erős magyart nevel. Dr. Harsányi Zoltán 8

Next

/
Thumbnails
Contents