Kereskedelmi iskola, Debrecen, 1943

így nem árt, ha talán tudományosabb, szélesebb medret vág nekik az irodalmi oktatás. Véleményünk szerint erre a kérdésre a felelet, csak egy lehet: jóval alaposabb irodalmi nevelésre van szükségük a gazdasági középiskolák növendékeinek, mint a gimnáziumokénak. Ellentmondásnak látszó, mégis észszerű, logikus következtetés ez. A szakirányú középiskola bizonyos fokú diplomát ad növendékei kezébe. A gazdasági középiskola tanulói többnyire be is fejezték tanulmányaikat az érettségivel és állási vállalnak, hogy maguk kenessék meg a kenyerüket, így mindenféle szerves művelődési, szellemi irányítás alól kikerülnek. Azért is így van ez, mert sajnos a gazdasági középiskolák végzett növendékeinek alig van anyagilag lehetőségük a továbbtanulásra. Köztudomású tény, hogy milyen merev vagy nemtörődöm tartózkodást mutatott a közfelfogás a legutóbbi időkig a kereskedelmi pályák iránt és így erre a pályára, ennek megfelelően a kereskedelmi iskolába is csak azok mentek, akik valamilyen ok miatt kényszerítve voltak rá. A kereskedelmi pályák már sokat emlegetett lebecsülése magyarázható ugyan többféleképpen, tény azonban, hogy átháramlott a kereskedelmi iskolára is és még ma is ott függ a levegőben, valahányszor a gimnáziumok és a kereskedelmi középiskolák összehasonlítására kerül a sor, kétségtelenül ugyanolyan jogtalanul. Teljes tiszteletet érzünk ugyan a gimnáziumok humán képzésével szemben, mellékesen itt is meg kell azonban jegyeznünk, hogy a gyakorlati tudományok éppen annyira szellemi tudományok, mint más. Végeredményben pedig a szakirányú középiskolák az életre nevelnek, komoly és nehéz teljesítmények után gyakran a végső, kenyérkereső bizonyítványt adják a növendék kezébe, sőt mai életünk legfontosabb tényezőire, az ipari és kereskedelmi hivatásra készítenek elő, egyáltalában nem tekinthetők tehát másodrendű nevelőintézményeknek. Bizonyos fokú világnézeti valószerűtlenségnek kell mondanunk azt a jelenséget, hogy a nyolc osztályú, latin jellegű gimnáziumot elsőrangú iskolának tekintik, pedig tanulói az érettségi bizonyítvánnyal zsebükben a világon semmiféle gyakorlati, életrevaló ismeretet nem mondhatnak magukénak — és gyakran mégsem tanulnak tovább, hanem szintén állás után néznek —, a lelkiismeretes munka eredményeként teljes értékű gyakorlati és életismeretet nyújtó kereskedelmi iskola és a többi gazdasági középiskola pedig nem sorolhatók, közfelfogás szerint, az elite nevelőintézetek közé. A gazdasági középiskola tanulóinak tehát, minthogy nagy általánosságban nem tanulnak tovább az egyetemeken és a főiskolákon, vagy ha tanulnak is, ezek a főiskolák már végérvényesen csak szakismereket nyújtanak nekik, ahogy ez fordítottan áll a gimnáziumok végzett növendékeire, az általános műveltség minőségében, sőt talán mennyiségében is egy egész életre szóló hatalmas élményanyagot kell magukkal vinniük általános műveltségüket megalapozó legfontosabb tárgyból, az irodalomból. A kereskedelmi középiskola irodalmi nevelésének egyetlen tárgya a magyar irodalom. Az európai irodalomból csak éppen annyi, amennyi érintkezési pontja van vele irodalmunknak és így elkerülhetetlenül szükséges, hogy egy-egy pillantást vessünk a külföld legfontosabb irodalmi megnyilatkozásaira is. Ennyiben hátrányban van a mi iskolánk a gimnáziumhoz mérten, mert ott a latin, német, esetleg az olasz irodalom halhatatlan képviselőinek remekművein is csiszolódhat a tanulók ízlése, a döntő 6