Kereskedelmi iskola, Debrecen, 1942

gyünk, akkor azt az anyagot, amellyel kellemes lelki állapotban rövid idő alatt és könnyen végeztünk, sem megtanulni, sem megtartani nem tudjuk. Az otthoni munka szempontjából a tantárgyakat három csoportba oszthatjuk. Az első csoportba tartoznak azok a tárgyak, amelyekből írásban és szóban is kell készülnünk, ilyenek pl. a magyar nyelv és irodalom, az idegen nyelvek. A második csoportot azok a tárgyak alkotják, amelyekből csak írásbeli munkát kell készítenünk, pl. számtan, könyvvitel, gyorsírás. A harmadik csoportba azokat a tárgyakat soroljuk, amelyekből csak szóbelileg kell készülnünk, pl. történelem, földrajz, jogi ismeretek stb. Helyes, ha az egyes tárgyakból való készülésnél lehetőleg megtartjuk ezt a sorrendet. Otthoni munkánk legyen mindig tervszerű, célirányos. Hogyan készüljünk odahaza az idegen nyelvekből? Ezekből rendszerint írásbeli és szóbeli feladat van. Egyáltalában nem közömbös, hogy milyen sorrendben készülünk el az idegen nyelvi leckéből. Az itt következő tanácsokat, útbaigazításokat szívlelje meg, kövesse pontosan minden tanuló; sok hiábavaló fáradságtól kíméli meg magát, nagy mértékben megkönnyít': munkáját és nagyobb eredményt fog elérni. Tartsuk elsősorban szem előtt, hogy jókedvvel, erős elhatározással, kitartó szorgalommal, alapossággal és pontossággal kell idegen nyelvet tanulni. Aki eleve terhesnek, unalmasnak fogja találni az idegen nyelv tanulását, az sohasem fog eredményt elérni. Necsak az iskolai órát megelőző napon foglalkozzunk a kitűzött feladattal, hanem naponként szenteljünk néhány percet az idegen nyelvvel való foglalkozásra. Az idegen szóanyagot könnyen felejtjük, ezért forgassuk, olvasgassuk át mindennap szófüzetünket. Minél gyakrabban hallunk, látunk, olvasunk, kiejtünk egy-egy idegen szót, annál jobban rögződik emlékezetünkbe. Ezért szükséges, hogy mindennap foglalkozzunk, hacsak rövid időre is, az idegen nyelvvel. Az iskolai órákra a következő módon és sorrendben készüljünk : 1. Olvassuk el többízben fennhangon, értelmesen, kellően tagolva a kitűzött olvasmányi részt, amelyet az iskolában már tárgyaltunk először a tanár, azután valamelyik osztálytársunk olvasása alapján. Elengedhetetlen követelmény, hogy fennhangon olvassunk, mert hallanunk is kell kiejtésünket, szájunkat és fülünket is hozzá kell szoktatnunk az idegen nyelvhez. Ha már lassan, szépen, folyékonyan megtanultuk az olvasást, lefordítjuk a szófüzetbe már az iskolában beírt szóanyag segítségével a szöveget magyar nyelvre. 2. Most ugyancsak fennhangon olvasva megtanuljuk a szófüzetben lévő szóanyagot; csak az idegen szókat mondjuk fennhangon, magyar jelentésüket halkan olvasva vagy csak szemünkkel kísérjük. Ha már hibátlanul tudjuk a szókat, becsukjuk a füzetet és egy papírlapra emlékezetből leírjuk a már megtanult szóanyagot. Leírás után összehasonlítjuk a szófüzettel, az esetleg hibásan írt szót újra leírjuk, mindaddig, amíg jól bevéstük emlékezetünkbe. Ez a legkönnyebb módja az idegen nyelvi helyesírás megtanulásának és sok szabály magolásától mentesít. Az idegen szót azonban könnyen felejtjük, ezért állandóan gyakorolni, ismélelni kell. Nem elegendő tehát, ha csak azokat a szókat tanuljuk meg, amelyek mint új anyag egy-egy tanítási órára ki vannak tűzve, hanem a szófüzetbe beírt egész szóanyagot kell állandóan ismételgetnünk. Kellő figyelemmel dolgozó tanuló a szóanyag legnagyobb részét már az iskolában megtanulja, amikor G