Kereskedelmi iskola, Debrecen, 1929

Megilletődve hagytam el ezt a dúsan aranyozott, márványból, .jáspisból, alabástromból emelt sírboltot, majd szétnéztem a történelmi emlékektől súlyos és díszes folyosókon és termeken. A megtekintésre napokat kívánó helynek csak órákat szánhattam. De bármilyen világhírű is az Escorial, mégsem tudtam leküzdeni az első kedvezőtlen benyomást. Az épületet képekből jól ismertem, amikor tehát előtte voltam, iigy tetszett, mintha már sokszor láttam volna. A képek azonban mindig úgy mutatják, mintha a kopár Guadarram magányosan álló épület lenne. Ezt a képet vártam. Amikor épült, bizonyára egyedül állt, ma azonban Escorial helység egészen elzárja a kolostor előtt lévő nagy tér egyik oldalát, az utcákon rohanó autók tülkölése, a látogatók jövése-menése forgalmi középponttá teszi. Nyugalmat, visszavonulást keresünk s e helyett azt látjuk, hogy az Escorial is belekerült a rohanó életbe. Látványosság, amelyért belépődíjakat szednek. Csak a Guadarramában nem csalódtam. A hatalmas hegy végtelenül sivár. Egyhangú, sötétszürke oldalán nincs egyetlen fa, egyetlen fűszál. Az égbolt tiszta kék palástja borul fölé, a nap melegen süt és mégis hideg van. A hegységről hűvös szél ömlik le. Ridegségében is fenségesen hatott. Escorial már Üj-Kastiliában fekszik, amelyet a Guadarrama választ el Ó-Kastiliától. A Madridba vezető vasútvonal gleccserhordta hatalmas kődarabok tömege között visz át. A távolban itt-ott kőkerítésekkel körülvett erdő suhan el, a kopár omladozó sziklák között kiégett fűtérség, tarló. Ezek némelyikét felgyújtották s most mint fekete folt terjeszkedik és még visszataszítóbbá teszi ezt a csúnya vidéket. Olykor völgyek szabdalják szét a tájékot. Eleinte még olajfák is vannak a köves vidéken, de azután ezek is eltűnnek. A gyengén hullámos agyagtalajú felföld Madrid felé teljesen fátlan. Végre újra erdők, bokrosán növő fűvel gyéren borított mezők tűnnnek fel, azután mintha valami nagyobb erdő mutatkoznék. A zöld szigetből magasabb épületek nyúlnak ki s egyre jobban kibontakozik Madrid. A spanyol főváros a kis Manzanares-folyó partján agyagból és homokból álló hullámos felföldön fekszik. A magas fekvés főként akkor látszik jól, amikor az északi pályaudvar felől nézzük a várost. Tulajdonképen alig látható innen más, mint a királyi palota hatal mas épülete és egy-két templom tornya. A palota nagysága sem érvényesül kellőképen, mert az alatta elterülő és kis erdőnek beillő királyi kert jobban magára vonja a figyelmet. Az utcák alkalmazkodnak a hullámos felszínhez. A belső városrészben van olyan meredeken induló utca, amelyekbe csak nagy ívben kanyarodva tud felkapaszkodni a villamos. A fel- és lefelé menő főutcák este igen érdekes képet nyújtanak. Alulról nézve a villanylámpa és fényreklám úgy hat, mintha egymás fölött volna elhelyezve; szinte fényárba borítják az utca magasabb részét. Madridról még a 18-ik század közepén azt írta valaki, hogy Európa legpiszkosabb fővárosa. Más írónak az volt a véleménye, hogy belsőafrikai faluhoz hasonlít. Ma az előbbi jelzőt éppenúgy nem alkalmazhatjuk reá, mint Hágára, vagy Debrecenre „Európa legnagyobb falujá"-nak elnevezést. Viszont a spanyolok is túlzónak nemzeti büszkeségükben, mikor azt tartják, hogy az égen ablak van, hogy Madridot onnan is láthassák. Madrid olyan nagy és szép város, amilyen Európának több más nagy városa. A legszembeötlőbb éppen a spanyol eredetiség hiánya. A jellegzetes spanyol utcák és házak egyre inkább tünedeznek s egyre több a széles aszfaltozott utca, a többemeletes ház, amelyek a fő utcákban éppen úgy tele vannak üzletekkel, a mellékutcákban lakásokkal, mint Európa bármelyik nagy városában. Mint egész Spanyolországban, Madridban is