Kereskedelmi iskola, Debrecen, 1897

— 8 — amikor nemzet koronás királyával együtt ünnepli a hazafiság

1 nagyságát, azaz erőgyűjtés, a hivatottság magasztos érzetének órája, melyből a Haza boldogsága fakad! — Ce.iTc aki elmarad ily nagy ünnepről, s nem méltó, hogy egyetlen napsugár éltesse! Ugyanazért, amidőn ma a tucat-emberek korában ünneplésre gyűltünk egybe, szálljon meg mindnyájunkat az ihlet, hogy a nemzeti múlt dicsőségéből erőt merítvén, a nagyok kegyeletes tisztelete lángoló hazaszeretetet gyújtson lelkünkben, s majdan egész életünkön át ez óra emlékezete buzdítson honfi kötelességeinkre. Mert a történelem tanúsága szerint, nagy és dicső csak az a nemzet lehet, melynek fiai szívükbe zárják a nagy ősök emlékét, s kiknek jelszava: „a Haza mindenek előtt!-' Vezéreltetve ily gondolattól, ez érzelmektől átliatottan nyitom meg ünnepünket. Dr. Szántó Sámuel tanár fölolvasása. A MÁRCIUSI NAGY NAPOK. Nemzeti szokássá vált, a néplélekkel mintegy összeforrott, hogy évenként, amikor hosszú dermesztő tél után a természet jégverte bilincseit lerázni készül, amidőn az enyhébb fuvalmak a közeledő tavaszt hirdetik, és a félig hótakart mezőkön az első primulák ütik föl virágfejecskéiket: a magyar ifjúságot is ihletettség szállja meg, szent érzelem fogja el, és szívében a legnemesebb virágok — a kegyelet, a hazafias megemlékezés virágai fakadoznak. Magyarország ifjúsága kegyelettel üli meg a mai napot s hálával emlékezik meg ama lánglelkű férfiakról, kiknek neve eme szent nap emlékéhez fűződik, kiknek haza- és szabadságszeretete a március lo-öt a nemzeti ünnepnapok egyikévé avatta. Hiszen ezen nap is a szabadságnak első hajtása, első rügyfakadása volt, a hosszú, elszánt küzdelemnek első fakadása, virága; csodálhatjuk-e, hogy ezen első virágot azok tartják legnagyobb becsben, kik maguk is nemzetünknek reményi, hazánk virági"?! Március 15-ike igen, első sorban az ifjúság ünnepe. Hiszen egy kis csapat elszánt, bátor iljú volt az, mely megkezdette ami dicső vérnélküli forradalmat; az ő érdemök, hogy egy rövid nap alatt kivívták mindazt, amiért nagy férfiak hosszú életökön át sikertelenül küzdöttek, harcoltak. -Joggal mondhatta tehát e napok egyik főhőse, nemzetünk nagy költője Petőfi: „Nagyapáink és apáink, míg egyszázad elhaladt, nem tevének annyit, mint mi huszonnégy óra alatt."