Kereskedelmi iskola, Debrecen, 1897

I. Iskolai ünnepek. Az iskola ne tanítson csupán, hanem — és főleg — neveljen ! Aminek alapját veti meg a család, azt fölépíti az iskola; az élet útjaira hazulról a gyermek fogékony lélekkel indúl, küzdelemre az iskola edzi erőit. A szülői háznak köszöni létét, de az iskola az, mely kifejleszti a jövő nemzedék szunnyadó képességeit testben lélekben; amaz adja, ez növeli munkára az emberben a hazafit. Mert állandó küzdelem az élet a bölcsőtől koporsónkig, és kötelességek teljesítésében áll. Ezek megismerésére és megválogatására azon eszközöknek, mikkel betöltheti hivatása körét a majdan munkabíró ember, arra vezet az oktatás-nevelés. Haza s emberiség szabják azon erkölcsi törvényeket, melyek a vallás alapján nyugvó társodalmi rend fönntartói, és az egyén jogainak biztosítékai, ki helyét csak úgy állja meg, ha széleskörű higgadt értelem párosul minden jóra, szépre, igazra hevülő nemes érzelemmel, és akaraterő tettrekészen buzdul föl nyomukban. Es mert egész embert kíván az élet, hogy a haza boldog legyen, a tudományos és gyakorlati ismeretek ápolása terjesztésével csak félmunkát végezne a tanító, hahogy erre fordított gondjai elfeledtetnék vele : mily döntő befolyású érzelmi világa az ember akarati elhatározására. Hiszen valódi érték nagyság sincsen, hacsak a tett magasztos érzelemből nem fakad. És mert az ember csak fajában érvényesülhet igazán, legfőbb gondot igényel azon érzelmek ápolása, mik romlatlan keblet az édes szülőföldhöz, a hazához kötnek. Hogy nemzetnek tagja, dicsőségének osztályosa, tényezője nagyságának majdan, — azt a gyermeknek az iskola ojtja lelkébe; innen viszi magával az életbe azt a büszke öntudatot, hogy az ő cselekvése is számottevő a hon virúlásában, és háládatosságának ily nyilvánúlása legszebb kifejezője emberi méltóságának. A hazafi nevelésére irányúi tehát a mi törekvésünk is. És e kötelességünkben azon tudat vezérel, hogy a gyakorlati l*