Kereskedelmi iskola, Debrecen, 1887

9 Nem kutatva a mai 12 hónapos évszámitás s még bonyolultabb 2X12 órás napfelosztás eredetét, — de ismerve a tizedes száraitásnak mai napság minden gyermek által tudott előnyét, nem fojthatjuk el csodálkozásunkat a felett, hogy korunkban, midőn már a legcsekélyebb értékű tárgyak méreteit tizedes számítás alapján határozuk meg, az ember legbecsesebb kincsének az időnek,—melynek legparányibb részlete már csak visszahozhatlanságánál fogva is a legbecsesebb, — felosztásánál, mérésénél nem a tudomány által legtökéletesebb gyanánt elfogadott tizedes rendszert alkalmazzuk. S ha a tizedes óra-, nap-és évfelosztás czélszerűbbségében biztositékát látjuk annak, hogy a tizedes időszámítás diadalt arat a római császárok önkényuralmának korszakából hozzánk átöröklött s közel 2000 év óta s jelenleg is használt időszámítás felett, kétségtelen az is, hogy lesz és nem messze van azon kor, melyben a tudomány emberei ép oly szánó mosolylyal emlékeznek a mi 2X12 órás felosztású pompás és értékes chronométereinkre, milyennel mi azt a tojásdad alakú szerkezetet tekintjük, mely mint az első zsebóra, saját korában közbámulat tárgya volt, s melynek járását és ketyegéséta kortársak túlnyomó többsége ördöngös bübájnak vélte; ugy másfelől bizonyságunk a történelem, hogy a tizedes év és időszámítás nem uj, hanem az európai műveltség ősi tűzhelyén, a régi görögöknél is megvolt. Aeschines bevezetésében mondja: „az év 10 pry taniára volt felosztva,ezek közül hat35 és négy36 napot számlált." — Azatheneiek ugyanis 354 napos holdév szerint számítottak. Hogy a rómaiaknál is régebben 10 hóra volt felosztva az év, kétségtelenül mutatják a hónapok fenmaradt elnevezései. P. a régi quintilis és sextilis; a máig is használt szeptember (hetedik), október (nyolozadik), november (kilenczedik), deczember (tizedik), elnevezések pedig jelen naptárunk hazugságai közzé tartoznak, nem felelvén meg annak, a mit kifejeznek. Atalában az évnek jelen felosztása Kr. e. 45. évből származik. Július Caesar ugyanis megigazíttatván a naptárt, a tavaszi napéjegyenlőséggel kezdődött római év ötödik hónapja, az ö nevéről Juliusnak lett elnevezve, ép ugy miként utódjáról a régi „Sextilis" Augusztusnak. A későbbi Caesarok, azok a nyomorult zsarnokok, kiknek aljasságánál csak hiúságok volt nagyobb, e nyomon haladva, az év egy-egy