Kereskedelmi iskola, Debrecen, 1885

29 némileg háttérbe szorította az ujabb időben kifejlett és virágzásnak indult majolikaipar, melyet különösen két nagyobb gyártelep képvisel a legméltóbban, u. m. a Zsolnaié Pécsett és a Fischer Ignáczé Budapesten. Ép oly kedvező fejlődést mutat a porczellángyártást kisérő porczellánfestő és beégető ipar, minők nemcsak a fővárosban de vidéken is keletkeztek. Mióta a porczellángyártás a kedvezményezett gyáriparok közzé felvétetett, a fentebb emiitett két majolikagyár a porczellángyártást is üzemkörébe vette föl. Keletkeztek ezeken kivül még chamotte, terracotta, fal- és talajburkoló tégla stb. gyárak s így kilátás van arra nézve, hogy később e téren is szabadabban mozoghatunk. Az agyagiparral az 1884-iki iparstatistikai felvétel szerint 5,090 önálló és 13,197 segéd személy foglalkozott; ehhez járul még a cseréppipa készítést üző 74 önálló é3 268 segédszemély s így az agyagipar terén 1884-ben összesen 18,629 személy foglalkozott. Árűforgalmunk az 1883-ik évben volt: Behozatal Kivitel Hiánylat értéke értéke értéke Közönséges cserépedény 361,592 frt 57,454 frt 304,138 frt Kályha és kályharészek 232,591 „ 1578 „ 231,013 „ Agyagcsövek 40,718 „ 664 , 40,054 „ Tűzálló téglák és kövek 903,302 „ 120,925 „ 782,377 „ Gázretorták, olvasztó tégelyek 31,609 „ 145 „ 31,464 „ Kőedény, majolika 478,957 „ 170,467 „ 308,490 „ Porczellán 581,272 „ 58,674 „ 522,598 „ összesen 2.630,041 frt 409,907 frt 2.220,134 frt vagyis agyagárúkért 1883-ban 2 millió 220 ezer 134 frttal adóztunk. E kimutatásban az látszik, hogy a felsorolt árúk mindegyike olyan, melyeknek belföldi fedezéséről legalább ez időszerint szó sem lehet, és pedig annyival inkább, mert pl. a közönséges cserépedény készitése kézmüszerüleg és nem gyárilag történik, tehát