Kereskedelmi iskola, Debrecen, 1885

13 kedett, a selyemtermelés részint a gubó beváltásánál előállott nehézségek, részint a beállott zavargások következtében egyre hanyatlott, az alakult társulatok és pedig a sopron-vasmegyei 1852-ben, a szegszárdi 1853-ban, tehát egymásután megszűntek, másfelől az osztrák kormány a Lombard-velenczei tartományokból képes volt fedezni nyers-selyem szükségletét, nem sokat törődött a magyarországi selyemtermeléssel, nem igyekezett annak megsemmisülését megakadályozni, csak midőn először Lombardia, utóbb Yelencze elveszett, fordult újra a kormány figyelme ezen elhanyagolt gazdasági ág felé. Ezen időben a magyar országos gazdasági egyesület fejtett ki nagyobb tevékenységet, de nem nagy sikerrel, mert mig 1840—40. években, tehát 6 évben a termelés mennyisége átlag 6500—7000 mázsára rúgott, 1860—66-ig alig ment többre 300 mázsánál. A gubó nehezebb értékesítéséhez hozzá járultak egyéb kedvezőtlen körülmények is, mint szárazság, hernyókorság stb. igy természetes a gubó-mennyiség csökkenése. A magyar kormány a selyemtermelés előmozdítása czéljából Szegszárdon 1872-ben Gorove Miksa minisztersége alatt országos selyem tenyésztési felügyelőséget állított fel, melynek főrendeltetése volt a termelőknek egészséges selyempetéket szolgáltatni és egyúttal az el nem árusított gubókat méltányos árakon beváltani, első feladatának meg is felelt, de a másodiknak korlátolt pénzforrásainál fogva csak részben. Az eddig felsorolt adatok eléggé igazolják a selyemtermelés viszontagsággal telt történetét, de bármily kedvezőleg alakuljanak is a viszonyok, oly nagymennyiségű selymet sohasem fogunk nyerni, legalább ez idő szerint nem, mint hazánk kedvező termelési viszonyaihoz képest remélni lehetne, eunek oka pedig azon egyszerű körülményben rejlik, hogy népünk nem fogva fel e gazdasági ág fontosságát azt jelentéktelen, gyermekes s legfölebb műkedvelő foglalkozásnak tekinti De visszatérve a 40-nes évek gyáriparának ismertetésére, hazánk a borkészítés terén sem volt képes belszükségletének fedezésére, mert mig a borkészítéssel Angliában mintegy 300,000 ember foglalkozott, Törökország Magyarországból, sőt Németországból jelentékeny bevételt tett, Oroszországban pedig már 1815-