Kereskedelmi iskola, Debrecen, 1885

9 posztógyártás terén egyes posztókészitőket leszámítva a gácsi, pápai, pozsonyi, kassai posztógyár ós a Pesten legutóbbi időben felállított szőnyeg-ágyteritőgyár működött, addig az ötszörte kissebb Csehországban a nagy számot tevő posztókészitő mestereken kívül 25, a 9-szer kissebb Morvaországban 30 posztó és más gyapjú feldolgozó-gyár tevékenykedett. A feldolgozott gyapjú mennyisége szintén nem áll arányban, mert a mi legnagyobb posztógyárunk a gácsi évenként alig dolgozott fel 1000 mázsa gyapjút, habár a gyártmányok kitűnő minőségűek is voltak, s ujabban a részvénytársulat gőzgéppel is szerelte föl. A többi posztógyáraink a gácsival össze sem hasonlíthatók, mert a pápai angol műerővel ellátott posztógyárban csak 40 ember dolgozott s termelési képessége hetenkint mintegy 300 rőf, egy év alatt tehát mintegy 15,000 rőf volt. De míg a hazai posztógyárak szükséglete 2000 mázsa gyapjúnál többre nem terjedt, addig Csehországban maga Reichcnberg 2 nagyobb gyára és 1180 posztókészitő mestere évenként 25,300 mázsa gyapjút dolgozott fel s átlag 58,000 vég egyenkint 30 rőföt tartalmazó posztót készített. Brünnben pedig 1834-ben 17 posztó- és kasmir-gyár működött. A linczi gyapjuszövet-gyár még hanyatlásakor is 6000 munkás és 110 hivatalnokot foglalkoztatottA magyarországi gyárak nem levén képesek a posztó szükségletet fedezni 1823—27. években középszámmal Magyarország 2.532,772 font posztót hozott be évenként, miért kerek számban 6 millió ezüst forintot fizetett. A durva pokróczot illetőleg már nem volt annyira a külföldi és ausztriai gyártmányokra utalva, mert több helyütt voltak pokróczkészitő telepek, így pl. Pápán pokrócz-gyár, továbbá pokrócz- és szűrgyár Majkon Komárommegyében, azonkívül a tataiak, gyöngyösiek, szerémségiek is sok pokróczot készítettek; továbbá a debreczeniek gubát, a rimaszombatiak gubát és lótakarót nagy mennyiségben állítottak elő. Ha a hazai gyapju-ipart a külföldi hasonnemü iparral összehasonlítjuk, még szembetűnőbb hátrányt konstatálhatunk, mennyiben az angol posztógyárak gőzgépekre levén berendezve, mintegy félmillió munkásnak adtak kenyeret. Francziaország évenként 90 millió ezüst forint értékű posztót készített. Az orosz-birodalomban 204 posztógyár működött, s ebből 181 magán egyénnek, 23 pedig a korona birtokát képezte.