Kereskedelmi iskola, Debrecen, 1883

01 142 fokot számláló lépesőzet segélyével a kisterembe értünk vissza. A barlangban élő lények nem léteznek, a hőmérséklet kellemes, a léghuzam legkissebb nyoma sem érezhető s épen ez a barlangnak szerencséje, mert ha a külső levegő, főles nyári meleg időben a barlangon keresztül utat találhat magának, könnyen megsemmisítheti az itteni jégképződményeket, s ebből kifolyólag tönkretenné hazánk ezen kiváló természeti nevezetességét is. Hogy minő okoknak és körülményeknek köszönheti a dobsinai jégbarlang keletkezését annak tudományos fejtegetésébe már csak azért sem bocsátkozhatom, mert tudó m á 11 y o s a 11 szakszerűen, a tudományos kritikát kiálló módon bebizonyítva ez ideig nincs, hypothesiseket fölsorolni pedig ezen körutazás ismertetésének czélja nem lehet s befejezésül csak, annyit emiithetek meg, hogy a jégbarlang létele a következő érvelések alapján biztosítva van : „A barlangnak magas s éjszaknak néző fekvése, sziik felső nyílása, eltorlaszolt alsó nyílása és lefelé tartó iránya a barlangbeli levegőnek lehűlését s állandóan alacsony fokon maradását eszközlik; ebből a befolyó víz jéggé fagyása s a jégnek állandó megmaradása következik." A jégbarlang keletkezése vonatkozólag érdekesnek tartom azon magyarázat megemlítését, melyet hazánk koszorús írója Jókai Mór a tudományos fejtegetésekkel szemben tett. t. v. „A tél — úgymond — egyszer nagyon megszerette Magyarországot, sajnált bennünket itt hagyni s itt is állandó palotát épített magának." Jó másfél órai időzés után a barlangot elhagytuk s visszatértünk újra a jégbarlang vendéglőjébe, a hol az épület terass-án magyaros ebéd várta a társaságot, s én megvagyok győződve, hogy épen a természeti szépségek, a szabad levegőn mozgás, 110 meg a jó ebéd lelkesítette fel növendékeinket annyira, hogy ebéd után a beállott 3 nem czigány zenész meglehetősen disharmonikus zenéje mellett is kedélyes tánczra perdültek. Körülbelül 0 óra lehetett, midőn fogatainkra felülve, vissza indultunk Dobsinára. Útközben a vidék szépségében újra gyönyörködhettünk s megérkezve újra Dobsinán töltöttük az éjt, mi hogy a látottak után jól esett, nem szorul bővebb magyarázatra. Nem mulaszthatom el dobsinai élményeink befejezése alkalmával fölemlíteni azt hogy Dobsina város tanácsa maga részéről is előzékenyen hozzájárult utazásunk megkönnyebbítéséhez az által, hogy a dobsinai jégbarlang megtekintésére az engedélyt nemcsak szíves kézséggel megadta, hanem társaságunkat minden díjfizetés alól fölmentette és a jégbarlangot, teljes világítással (120 lámpa) saját költségén ki is világította. Ápril hó 7-én azaz hétfőn reggel 0 órakor Isten liozzádot mondtunk Dobsina városának és derék vezetőinknek, a kissé zord, vadregényes