Kereskedelmi iskola, Debrecen, 1875

5 oly hirtelenül következett be, ez annak félremagyarázhatlan jele, hogy itt nemcsak hogy évek óta hallgattattak el a szenvedett veszteségek, hanem az osztalékok illetéktelen kezekbe való juttatása által port akarván hinteni a közönség szemébe, az alaptőke évről évre jobban megtámadtatott, mi a ki nem kerülhető bukást csak siettette. A biztosító társulat alaptőkéjének lelkiismeretes meghatározására, annak nagyobbodása vagy kisebbedése egy elmúlt időszak után igen fontos, de egyszersmind szakértelmet igénylő művelet is, mert a cselekvő vagyonnal szemben áll a díjtartalék, azaz a biztosítottak tartozásai és követelései közti különbség, melyek időszakonkint változnak. Azon számtan hézagos volna, mely a biztosítási díjak felszámításánál a mindenkori díjtartalékot figyelmen kivül hagyná; ennek nagyhorderejű fontosságát belátván, a díjtartalékok meghatározására különös gondot kell fordítani. Díjtartaléknak neveztetik a biztosított felek által befizetett dijak azon összege, mely az elméleti számalap és számmüvelet nyomán a jövő években járadék és biztosított összegek fejében fog igénybe vétetni. Ha például A. biztosított egyszeri betét által egy élethossziglan tartó járadékot, 11. egy hasonló járadékot biztosit, de évenkinti fizetés mellett, C. pedig halála után örököseinek fizetendő összeget biztosit, akkor ezen biztosított összegek, ha 10 év múlva a biztosított felek még életben vannak, bizonyos értéket képviselnek, mely az eredetileg befizetett dijaktól különbözik. A biztosított életjáradék értéke évről évre mindig kisebb értékű, mert a természet rendje szerint az öregebbek kevesebb évekig élvezhetik a járadékot; a halálra való biztosítási kötvény pedig évről évre nagyobb értéket képvisel azon egyszerű oknál fogva, mert egyrészt biztos, hogy mindenki meghal, másrészt pedig a halandósági táblázat szerint évről évre kevesebb élő van. Az életjáradéknál tehát évről évre kisebb a valószínűség, hogy a járadékot élvezik és nagyobb a valószínűség, hogy a halál bekövetkezik, míg a halálra való biztosításnál évről évre nagyobb a valószínűség, hogy a biztosított dijat ki kell fizetni. Minden járadék és életbiztosítási intézet, mely lelkismeretes mérleget készít, passivái közé felveszi a helyesen kiszámított díjtartalékot, vagyis azon összeget, melyet minden biztosított fél azon időben joggal igényelhetne, ha a szerződéstől visszalépne. III. A biztosító társulat részvényeseinek nyereménye. A biztosító társulatok csekély kivétellel részvények kibocsátása által alakulnak. Főrugója a részvények elhelyezhetésének a kilátásba helyzett nyeremény, mely osztalék alakjában minden üzlet időszak végén a részvényesek közt kiosztatik. A nyeremény főkutforrása a pénznek nagyobb kamatláb melletti elhelyezése, mintsem a biztosítási díj meghatározására használt számmüveletekben alapul felvétetett. Ide tartoznak továbbá a biztosított felek visszalépése esetén a már befizetett pénzek egész vagy részbeni visszatartása és a feleknek beszámított 10—20'',/„ kezelési költségekből származó megtakarítások. Tőzsdei üzletekbe való bocsátkozás a részvénytársulatokat válságos helyzetbe ejtheti, miért az szigorú következetességgel kerülendő. A járadék és életbiztosításnál előforduló számmüveletekhez nélkülözhetlen alap táblázatot ide mellékeltük.