Középiskolai tanárképző intézet gyakorló gimnáziuma, Debrecen, 1943

6 az új Tanterv a humanisztikus és reális elemek harmonikus egységbeállítására törekszik, éppen ilyen kettős célt találunk a rajzoktatásbari, az érzelmi és értelmi elem egybekapcsolódásában. A szabadkézi rajz feladatcsoportjainál éppúgy, mint a műalkotások ismertetésénél az érzelmi elem a döntő, mely a tiszta művészet felé mutat. Viszont a szerkesztő, vetületi magyarázó, közlő rajzok az élet gyakorlati követelményeire utalnak, kijelölve alapját a műszaki rajzolásnak. Ez utóbbi a valóságérzetre nevel, de egyúttal az élet cselekvéseire is előkészít. Megmutatja az építés útját a fiatalságnak és rávezeti őket arra, hogyan lehet a gondolatot ábrába, az ábrát pedig valósággá formálni. Ha nem akarunk a világ rohamos technikai fejlődéséről lemaradni és kiszolgáltatva lenni más népek ilyen irányú felkészültségének, és ha nem akarjuk azt, hogy sók teremtő magyar gondolat a térszemlélet hiányában, vagy a lerögzítési mód ismerete nélkül semmivé váljék, úgy ezen a téren sem szabad elmaradnunk. Ne feledjük : a legtöbb mérnöki alkotó gondolat első megtestesült formája a rajzban készül el. Ebből válik valósággá a repülőgép új modellje, a hidak, pályaudvarok, nagyszabású épületek gigantikus alkotásai. A magasabbfokú általános rajzi műveltségre azonban fel kell készülni, mert ezt csak tanulás útján lehet elsajátítani. A rajzban való kifejezés bírása rajzi iskolázottságot, fejlett térszemléletet, illetve elképzelésen alapuló térbeli gondolkozást kíván. A régi iskolák meg is tették a legszükségesebbet. Az 1926. évi Tanterv a már megszűnt reáliskolákban — ez az iskolatípus éppen az élet technikai követelményeinek kielégítését volt hivatva szolgálni — a rajzra I—VlII-ig heti 2—2 órát adott, az ábrázoló geometriának az V. osztálytól a VIII. osztályig szintén heti 2—2 órát biztosított. De a megszűnt reálgimnáziumokban I—IV. osztályig heti 2—2, a felső osztályokban pedig heti 1—1 rajzórát állapított meg. Az egységes gimnáziumokban (1938) csak a négy alsó asztályban hagyták meg a rendes rajzot heti 2—2 órában. A négy alsó osztályban a rajzórák számából a szerkesztő, illetve a műszaki rajzolásra a gimnázium négy éve "alatt a Részletes Utasítások előirányzata szerint csak 42 óra fordítható. Vagyis ez alatt a 42 óra alatt kell elsajátítani a gimnáziumok tanulóinak mindazt a szerkesztőrajzi felkészültséget, amelyre esetleg a műegyetemen, az óriási lépésekkel haladó és egyre jobban zsúfolódó anyag elvégzésénél mint alapismeretre szükségük lehet. A reáliskolákból átmentették ugyan a modern nyelveket a gimnáziumokba, de azokat a tantárgyakat, amelyek elsősorban adták meg a reáliskolák igazi jellegét: a rajzoló és ábrázoló geometriát, valamint a szabadkézi rajzot, az 1938. évi Tanterv a rajz kivételével egyszerűen törölte a tárgyak sorából, a helyett, hogy átvitte volna — legalább részben — az egységes típusú gimnáziumba. Sőt a rajzot, mint a fent említettekből egyetlen megtűrt tárgyat, az alsó négy osztályra szorították le. Ennek következménye lett az, hogy a gimnáziumok ifjúsága ma teljesen nélkülözi a magasabb műszaki pályákra való előképzésnek az alapját, sőt még csak lehetőséget sem ad arra, hogy gondolatokat ébresszen és indítást adjon azoknak, akiknek ilyen irányban tehetségük volna. De méltán láthatjuk ebben a hiányosságban a nemzetgazdasági visszamaradás veszedelmét is. Pedig nem észszerű figyelmen kívül hagyni az élet reális követelményeit sem, melyek az iparosodással és a technika rendkívüli fejlődé-