Középiskolai tanárképző intézet gyakorló gimnáziuma, Debrecen, 1942

rDr. r[)íip JCúrúhj. Nemcsak Dr. Szily Kálmán államtitkár úrtól kellett búcsút vennünk ebben az esztendőben, hanem a három alapító közül a másodiktól is, Dr. Pap Károly egyetemi ny. r. tanár úrtól, a debreceni m. kir. Középiskolai Tanárképzőintézet elnökétől. Az egyetemi tanár tudós és nevelői pályájának, nagy érdemeinek méltatása nem a gyakorló gimnázium feladata ; ezt bizonyára megtették azok a testületek, melyek úgyszólván két emberöltőn keresztül érezték buzdító és példaadó munkásságának hatását. S ha itt mégis említés történik eredményes munkájának ez integráns részéről, ezt azért tesszük, mert teljes személyiségének felrajzolásához elengedhetetlenül szükséges éppen a tudós és köznevelő munkájának méltatása annál is inkább, mert a tanári testület tagjai közül nem egynek volt már az egyetemen vezető professzora. Mi azonban első renden a Tanárképzőintézet elnökét láttuk és látjuk benne, azt a férfiút, aki elnöktársával a tanárképzésről hozott 1924. évi XXVII. tc. óta állandóan iskolánk felállításán fáradozott, s akinek e törekvéseit az 1936. szeptember hó 10-én kelt Sö-Seö^Be. V. 1. sz. miniszteri rendelkezés eredménnyé, élő valósággá érlelte. Egyik alapítóját és első elnökét tiszteli benne az intézet, aki soha sem szűnt meg féltő gonddal és körültekintő szeretettel istápolni az iskola minden érdekét. Nagy és sok irányú elfoglaltsága mellett is mindig talált időt arra, hogy kifelé hathatósan képviselje az intézményt, befelé pedig jóakaratú érdeklődésével és bölcs tanácsaival irányítsa a fejlődés menetét. Állandó személyes kapcsolatban állott az intézettel, élénk figyelemmel kísérte az intézet munkájának minden mozzanatát s gyakran tüntette ki az intézetet látogatásaival. A közvetlen feljebbvaló bölcs és tapintatos irányításán kívül hálásan emlékezünk meg azokról az indításokról is, amelyeket emberi tulaj-