Középiskolai tanárképző intézet gyakorló gimnáziuma, Debrecen, 1942

12 Talán a legélesebben Hoitsy Pál képviselte a latinellenes felfogást • „Távol van tőlem, hogy csak egy árva szócskával is kétségbevonjam azokat az érdemeket, melyeket a classicusok tanulmányozásának köszön az emberiség... Azt hiszem, hogy a classicus nyelvek tanulmányozása nélkül ez a modern társadalom sem fejlődött volna úgy ki, mint ahogy kifejlődött. Amikor a barbár népek elözönlötték Európát, akkor szükség volt arra, hogy a classicusok mintegy élesztő kovászként fermentatióba hozzák az ő szellemvilágát, szükség volt, hogy új impulsusokat adjanak a gondolkozásra az emberiségnek, szükség volt, hogy legyen valami, amin mintegy megizmosodjék az emberi gondolkozás. De csak addig volt szükség, amíg ennek eleget tett." Ez után a magasztalásnak is beillő támadó megindulás után kifejti, hogy a klasszikus kor teljesen befejezett valami, ma már nem lehet a vezérünk, mert ma az amerikai szellem térhódítása ellen csak hasonló szellemű fegyverzettel harcolhatunk. (Itt Hoitsy nem vette észre, hogy ha az amerikai szellemhez hasonló szellemet öltünk magunkra, akkor már is győzött bennünk az amerikai szellem.) Erős hangot üt meg a klasszikus neveléssel szemben Dobránszky Péter képviselő is. Még azt is tagadásba veszi, hogy összes mai művelődésünk és haladásunk az ókori műveltségen alapszik. „A görögök és rómaiak műveltsége csak egy állomás volt az emberiség művelődésének nagy pályavonalán, mely állomás felett a mai kor művelődése oly magasan áll, mint a gőz és villám korának szabadsága az ókori rabszolgaság mélysége felett." De megszólalnak a latin nyelv védői is. Csiky Kálmán így vitatkozik Hermán Ottóval : „(Hermán Ottó) kivetné a klasszikus nyelveket, nemcsak a görögöt, hanem a latint is, mint amely mindkettő egy ósdi tudós céh copfja, ő szerinte. Szerintem kivetné belőle (a gimnáziumból) mindazt, ami az ifjúnak nemcsak szellemi képzésére szolgál a legkitűnőbb eszközül, hanem egyszersmind az ideális világnézet, a mai anyagias kor szennyétől és párájától még érintetlen tiszta légkör, az igazi bölcsészeti felfogás, a hazaszeretet, a nemes hevületek birodalmát tárja fel az ifjúi lélek szárnyalása előtt." Igen érdekes Pulszky Ágost véleménye a latintanítás nevelő hatásáról : „Egy nagy előnye, nagy haszna van tagadhatatlan az úgynevezett humanisticus, az úgynevezett classicus képzésnek... és ezen haszon abban áll, hogy századok tapasztalása szerint amíg a mathematikával vagy a természettudományokkal való foglalkozás eredménye mindig a dogmatikus gondolkodás kifejtése volt, a classicai és humanistikai elemekkel kevert nevelésnek eredménye mindig a tolerantia kifejlődése volt, mindig azon meggyőződés kifejezése volt, melyet már a latin költő kifejezett, midőn azt mondta : „Nil humani alienum puto", és a nevelés mindig azon irányban vezetett, mely az ellenfél nézetét elismeri, mely a saját csalhatatlansága felől való meggyőződés tekintetében némi kétellyel enyhítette a dogmatikus álláspontot, enyhítette a felekezeti küzdelmet, azon türelmetlenséget, mely minden harcot kísér, s melyről csak az képes lemondani, ki nem feledi, hogy bármily erős harcot vívjon, az mégis csak szükségkép egyes töredékes érdek körül forog, és hogy vannak mindig magasabb általános közös érdekek, melyekről a harc hevében sem szabad megfeledkezni."