Középiskolai tanárképző intézet gyakorló gimnáziuma, Debrecen, 1941

20 felkészült intelligens középosztálynak nemzetépítő terveit a kivitelre alkalmas cselekedetek is követik. így született meg Trianon óta a nagy nemzeti célt munkáló társadalmi és állami intézmények egész hosszú sora. Gondoljunk csak a zöldkeresztes mozgalomra, a levente intézményre, a tanyai iskolákra és internátusokra, a vándortanítókra, a 8 osztályú elemi iskolára, a népfőiskolákra, a gazdasági középiskolákra es szaktanfolyamokra, a szegény falusi tehetségek kiválasztására, a falukutatásra, a Stefánia Szülőotthonok szaporítására, a munkások szabadidő mozgalmára, a fizetéses szabadságra, a Faksz-ra, Epolra, Oncsára és a szociális, kulturális, honvédelmi, egészségügyi, népvédelmi törvények és intézmények itt fel nem sorolható hosszú sorára. Ez mind elsősorban a családban és az iskolában, főként a középiskolában megszerzett hazafias és szociális szellemű műveltségnek a nemzet jövendő céljait szolgáló munkája. Ezért azt a nemes lelkületet és tettrekész szellemet, amely mindig a nemzeti társadalom érdekeit kutatja és azt hazafias kötelességének szavára hallgatva önként, örömmel szolgálja, a magyar ifjúság lelki fejlődésének döntő évei alatt a nemzet minden családjában és iskolájában a legnagyobb gonddal és céltudatossággal kell kifejleszteni. A kor szelleme és a nemzet boldogabb jövője azt követeli, hogy a nemzeti gondolatot, a közérdek áldozatkész szolgálatát minden magyar lelkében uralkodóvá tegyük. A nemzeti eszmények szolgálatára nevelt magyar boldog odaadással, önzetlen lélekkel végzi el azt, amit a liberális kor embere közönyösen vett és esetleg epés szavakkal tehernek, vagy jogtalanságnak tartott és visszautasított. Természetesen az intelligens középosztály fogalmának éppen ezen magas szempontú, egyetemes jellegű meghatározása nem tűri, hogy egyedüli termelő helyéül a középiskola magát tekintse. A közép és felsőfokú szakiskolákból kikerült, vagy önnevelés útján felemelkedett s a legkülönbözőbb munkaterületeken dolgozó magyarok ennek az osztálynak teljesen azonos értékű, megbecsült tagjai, hogyha a nemzeti társadalom létérdekeit, legfőbb célkitűzéseit megértik, magukávé teszik s annak őrizetlen és tudatos munkálását vállalják. A család és iskola szelleme tehát döntő befolyást gyakorol a nemzeti életre, de csak akkor, ha a nemzet szükségleteit, vágyait, törekvéseit mind a kettő jól ismeri és magáévá teszi. Egyedül ez az állandó kölcsönhatás, a családnak, az iskolának és a nemzeti társadalomnak ez a foly- tonos belső, lelki kapcsolata teszi lehetővé, hogy az iskola az életre neveljen, hogy a küszöbén átlépő ifjút nem ismeretlen, kiábrándító világ, hanem olyan magyar társadalom fogadja, amelynek problémáit, törekvéseit, eszményeit már jól ismeri. A nemzetnevelésnek ilyen értelmű munkáját a nevelés két természetes, ősi központjának céltudatos, áldozatkész elhatározással vállalni kell, mert közömbösség esetén az utca, a ponyva-irodalom termékei, a lélekrontó barátok és világnézetromboló felnőttek, a mozi és színház nem gyermeknek szánt darabjai könnyen kivehetik az irányítást, a nevelő hatalmat kezükből. Az elmondottakból megállapíthatjuk tehát, hogy korunk uralkodó szelleme családtól és iskolától azt követeli, miszerint a magyar gyermek és ifjú nevelése a mult megbízható hagyománykincse, az elődöktől örökölt kultúrértékek alapján, de a nemzet parancsoló szükségletei, kitűzött céljai és komoly időtálló eszményei szerint történjék. A jelenben egy-