Középiskolai tanárképző intézet gyakorló gimnáziuma, Debrecen, 1941

15 vágya támadt. Nincs történeti korszak, amelyben a mainál nagyobb odaadással, komolyabb tettrekészséggel csüggött volna a magyarság jövendö sorsán. Trianon óta minden magyar a jövőbe néz és szívében mindent a nagy cél érdekei szerint átalakító vágyak, új törekvések sarjadtak, lelkében szebb jövőt biztosító eszmények és megvalósításukra alkalmas eszközök teremtek. Ezeknek kialakulására természetesen a legyőzött nemzeteknek, mint osztályos társainak küzdelme is erősen hatott. így született meg a korszellemét sajátos egyéni változatban magában hordozó magyar nemzeti közfelfogás, amely a nevelés döntőfontosságú kérdéseit is a nemzeti jövő és a magyar öncélúság érdekei szerint korlátlan hatalommal intézi. Ez az oka annak, hogy nevelésünk célját és eszközeit a nemzeti érdek és szükségletek szerint változtatjuk és a reánk maradt kultúrjavakból is a korszellem rostáján kiejtjük mindazokat, amelyek a nemzetnevelés eszményeit, időszerű törekvéseit nem támogatják. E felfogás alapján a letűnt két küzdelmes trianoni évtized főként a nevelő (nép- és közép-) iskolák tanítási anyagát a nemzetnevelés bontakozó céljai szerint szelektálta, kiegészítette, avagy korszerű szempontok szerint átértékelte. Mindaz, ami az új célratörő friss életerőt gyöngíthetné, viszszakerült a mult értéktárába, hogy az idők méhében várja feltámadását. Helyükre az új vágyakat röpítő, az új szellemet növelő, az új törekvések érzelmi és akarati irányát erősítő, tehát cselekvésre ösztönző értékek sorakoztak. Az iskola a nemzetnevelés jövőbe néző feladatát gyakorlatilag főként azáltal valósíthatja meg, hogyha a mult értékei közül azt emeli ki, azt hangsúlyozza, ami a nemzet szellemi, erkölcsi, gazdasági és politikai törekvéseivel belső összefüggésben, tartalmi és érzelmi rokonságban van, mert ezáltal a nemzeti jövő vitális kérdéseinek megértéséhez segíti a tanulót. így nem az iskolának, hanem az életnek nevel. A jó pedagógus kezét mindig a nemzeti élet üterén tartja, annak közszükségtől sarkalt, állandó irányát, létérdektől hajtott törekvéseit ellesi és népének vágyait, küzdelmeit naponta átélve a nemzeti érdek parancsszavának önként, hazafiúi kötelességből engedelmeskedik. Vigyázzon azonban az iskola, de különösen az ellenőrzés alatt kevésbbé álló család : hamis parancsokat ne hajtson végre ! A család és iskola nem rombolásra, hanem építésre, a gyermek és ifjú jövendő boldogságát biztosító erkölcsi fejlődés előmozdítására van hívatva. Épen azért egyiknek sincs joga se vallási, se politikai, gazdasági vagy világnézeti szélsőséget oltani a gyermek lelkébe. A szülő valóságos vagy vélt sérelmei, egyoldalúan fejlődött politikai elvei, társadalmi nézetei, főként harcias osztálytudata, szélsőséges temperamentuma, esetleg az élet számtalan kérdésében nyilvánított különcködő felfogása csak arra lehet alkalmas, hogy gyermekét előkészítse a nemzeti közgondolkozással való szembefordulásra s ezáltal boldogtalanságának útját egyengesse. Mind a család, mind a nevelés bármelyik intézménye vagy tényezője egyedül arra hívatott és jogosult, hogy a nemzeti társadalom közgondolkozását és kitűzött céljait magában hordozó, valamint annak megvalósításáért dolgozó nemzeti élet számára nevelje gyermekét. Természetesen a nevelők a jövendő fejlődés útját gyermekeiken keresztül is, — az ő boldogságuk érdekében — saját eszményeik irányába kívánják terelni. Éberen őrködjenek azonban a felett, hogy nevelői esz-