Középiskolai tanárképző intézet gyakorló gimnáziuma, Debrecen, 1940

27 November 9-én a takarékosság egyéni és nemzeti jelentőségére mutattunk rá osztályonként egy-egy tanítási óra keretében. December 11-e a limanovai csata emlékének napja volt. Március 15-e az egész magyarság ünnepe. Iskolánk is kivette belőle részét. A tanulók tanári vezetéssel istentiszteleten voltak, utána bensőséges iskolai ünnepet ültünk. A nap jelentőségéről Forster Miklós VIII. o. tanuló beszélt „A két únió, Petőfi és Erdély" címmel, mint ahogy az egész ünnepség e gondolat jegyében folyt le. Petőfi nemzeti dalát Botos Barna IV. o. tanuló, Petőfi: Két ország ölelkezése c. köteményét Dudás László III. o. tanuló és Reményik : Hírt viszek c. versét Varga Sándor VIII. o. tanuló szavalta. 48-as és erdélyi katonanótákat az I. osztály, mai katonanótákat a III. osztály és debreceni katonadalokat a II. osztály énekelt. Április 4-én az első órán tisztelő emlékezéssel szólottunk az esztendő nagy halottjáról, gróf Teleki Pál miniszterelnökről, és méltattuk az ifjúság előtt azokat az érdemeket, amelyeket a nagy tudós és nagy államférfiú az országgyarapítás és nemzetfenntartás szent ügyében szerzett. Május 7-én az osztályfőnökök megemlékeztek az anyák napjáról. Május 13-án folyt le intézetünkben a ballagás Május 17-én tartottuk meg a madarak és fák napját iskolai kirándulás keretében. A kirándulás befejeztével Dr. Sátori József tanár rendezésében ünnepély volt, melyről Évkönyvünk 13. pontjában részletesen is beszámolunk. Május 25-én, a hősök emléknapján ünnepi lélekkel vonultunk ki öszszes tanulóinkkal a Stadionba, a Debrecen várostól rendezett nagyszabású ünnepségre. Június 4-én, a gyászos trianoni béke aláírásának évfordulóján az intézetre kitűztük a gyászlobogót, de külön is emlékeztettük e nap jelentőségére ifjúságunkat, melynek minden egyes tagja már Trianon után született. Június 5-én a magyar könyv szeretetére buzdítottuk az ifjúságot. Június 25-én volt évzáró ünnepélyünk, melynek során az igazgató vázolta az iskolai év történetét. 10. Szülői értekezletek. Kezdettől fogva közvetlen összeköttetésre törekedtünk a szülőkkel. Ez részben fogadó órák, részben a szülői értekezletek útján történt. — A fogadó órák időpontját úgy sikerült már ez idén megállapítanunk, hogy nemcsak intézetünk rendes tanárainak, hanem óraadó kartársainknak és a hitoktató uraknak fogadóóráját is egy napra, keddre tudtuk összetömöríteni. Ez mindenesetre nagy könynyebbséget jelentett a szülők számára. — A fogadó órák hasznos megbeszélések alkalmát nyújtották. A szülők szívesen és gyakran kerestek fel bennünket, és így tanulóinknak iskolánkívüli életkörülményeiről a tanárok értékes, a nevelésben felhasználható adatokat szereztek, másrészről a szülők értesültek gyermekeik oly szokásairól, melyek gondos figyelmüket elkerülték. így aztán a fogadó órák közvetlen és barátságos hangú megbeszélései nemcsak elméleti, de nem egy esetben valóban gyakorlati eredményekkel jártak. — A szülői értekezletek teljes, sőt egyenesen meglepő érdeklődéssel folytak le. Az év folyamán két szülői értekezletet tartottunk. Ezek közül az elsőn, 1939. november hó 22-én Dr. Kiss Árpád adott elő „A tanári tekintély kérdése" címmel. Az igaz-