Középiskolai tanárképző intézet gyakorló gimnáziuma, Debrecen, 1939

^Oitíz tuiíjiibámjai ^íorfhi/ JHildús 1920—1940. Vitéz nagybányai Horthy Miklóst 1920. március 1-én a nemzetgyűlés Magyarország kormányzójává választotta. Nagy küzdelmek és megpróbáltatások húsz éve után érni kezdtek bölcs vezetésének első áldott gyümölcsei: bilincsek hullottak le a nemzet szenvedő testéről. Lehajtott fejű magyarokból tört ki az ujjongó öröm kiáltása. Megmozdultak kicsinyek és nagyok, fiatalok és öregek, hogy a hála fényéből és melegéből fonjanak sugárkoszorút, és azzal járuljanak az évfordulót ünneplő Nagyúr elé. Magyarország kormányzója másképpen akarta: „Komoly időket élünk, amidőn mindnyájan együtt örülünk és együtt bánkódunk szótlanul is. Most nincs helye az ünneplésnek! Bízom a Gondviselésben, hogy az ünnepeknek is megjön az idejük." A nemzet mégis ünnepelt: csendben, megilletődötten, imádságos lélekkel. Békésen dolgozó szigetként érezte meg a körülötte viharzó tenger lenyűgöző erőinek küzdelmét, eggyé forrottan, sok harcban megacélozott lélekkel tekintett fel arra a férfiúra, akinek erős kezébe sorsát letette: megértette szavát és tovább munkálkodott. Azóta várunk és imádkozunk. Sokat várunk tőle, érte imádkozunk.