Középiskolai tanárképző intézet gyakorló gimnáziuma, Debrecen, 1937

8 tigrisek, oroszlánok, cethalak, cápák, óriáskígyók vadászata, hazája. A dzsungelek, a délszaki őserdők félelmetes változatossága, a földsarkok döbbenetes hó- és jégmezői, az óceánok lenyűgöző végtelensége és a rajtuk végigszáguldó pusztító viharok: mind ösztönzés számára, hogy a természetről szerzett ismereteit a maga körül megszokott természeti jelenségeken túl is gazdagítsa. Ezért a növényvilág, az állatvilág csodáit érdekesen előadó könyvek az ifjúsági könyvtárakból mindig kézben szoktak lenni. Éppen így a földrajzért is rajong, ha kalandos történetek, változatos eseményű utazások, hajótöréseken, nehéz küzdelmeken keresztülvergődő expedíciók keretében vetíti elébe az író. Vagyis úgy, ahogy a tanulók korából következő lelkiségnek megfelel. Amelyik ifjúsági író eltalálja a hangot, hatalmas erővel és eredménnyel viszi előre a tanulóknál a földrajztudomány megszeretését. így nevelte a földrajz, természetrajz, valamint a technika gárdistáivá a mai középosztály egymásra torlódó nemzedékeinek ifjúságát a világhíres francia regényíró, Verne Gyula, aki hajóra, léghajóra, vonatra, tengeralattjáróra ültette a gyermekek képzeletét, s bejárta velük a földteke minden táját. A modern technika vívmányai meghaladhatták Verne Gyula korát, az ifjúság mindamellett — mint ifjúsági könyvtárvezetői megbízásom alatt tapasztaltam — változatlan lelkesedéssel olvassa könyveit. Csak még egy olvasmánykörre akarok rámutatni. Ez a kör a nagy mindenség, a csillagok világa, A serdülő fiúk képzeletét az ilyen olvasmányok valósággal megigézik, ismereteik látókörét meszszire kitolják, gondolkodásukat bevezetik a nagyvonalúságba, a rendszeres vizsgálódásnak és ennek alapján az isteni mindenhatóság áhítatos csodálatának területére. Szeretik, keresik ifjaink az effajta olvasmányokat, hiszen a jól megírt ily tárgyú művek pompásan megfelelnek a serdülő kor lelkivilágának, mely ismeretvágyból és a képzeletnek még eleven erejéből keveredik. Sajnos, ifjúsági irodalmunk ilyen irányban talán a legszegényebb. Amikor a fentiekkel az ifjúság olvasmánybeli érdeklődési körére futólag rávilágítottam, mielőtt újabb szempontokra térnék át, segítségül hívok egy hindu mesét. Egy régi hindu mesében Ammi így szól fiához : — Hozz nekem ama hatalmas fa gyümölcséből egyet és nyisd fel! Mi van benne ? A fiú így felelt: — Néhány kis mag. — Törj fel egy magot és nézd meg, mit látsz benne. — Semmit, apám. — Gyermekem, — mondja erre Ammi — ahol te semmit sem látsz, ott egy hatalmas fa rejlik.

1 E mese tanulsága alkalmazható az ifjúsági olvasmányokra is. Sok szülő az első pillanatokban hajlandó talán azt hinni, hogy gyermekének olvasmányai nem jelentenek semmi egyebet szórako1 John Lubbock (Lord Avebury): Az élet örömei, 38. 1. Fordította Dr. Sidó Zoltán. Budapest. Révai kiadás.